Egy laza 3 hetes téli szünet után
ma megkezdődött az új szemeszter az iskolában, azonban a decemberünkről
mindenképp szerettem volna még írni, mivel elég sok minden történt, annak
ellenére, hogy elég rövid hónap volt.
December első hétvégéjén a
fotoskola jönköpingi kiállítását néztük meg, ez volt az első igazi kiállításuk
és hát nyilvánvalóan kíváncsiak voltunk, mit alkottak kedves barátaink. Tök jó kiállítás
született egyébként és érdekes volt látni, hogy annak ellenére, hogy ugyanazon
a helyen tanulnak, mégis mennyire más képeket vittek és mindenkinek megvan a saját
stílusa, ami visszaköszönt az egyes képekről.
A következő héten szerdán
beizzítottuk a sütőket, ugyanis mézeskalács házépítő versenyt tartottunk. Négyfős
csapatok versenyeztek egymással, én egy svéd és egy amerikai lánnyal, illetve a
japán fiúval voltam egy csapatban. Nagyon jó mulatság volt a sütés és az
építés, szerintem ügyesen dolgoztunk együtt, a lányok nagyon alaposan megterveztek
mindent, még sablonokat is gyártottak. Ment minden, mint a karikacsapás,
egészen a sütésig, ott ugyanis már akadt néhány problémánk. A házunk teteje eltört,
ezért készítenünk kellett egy másikat, így megcsúsztunk a ragasztással meg a
díszítéssel, aztán alig, hogy elkezdtünk dekorálni, bejelentették, hogy már
csak 10 percünk van, mert szeretnék bezárni a konyhát, szóval azalatt a 10 perc
alatt díszítettünk, amit csak tudtunk. Majd ezután szóltak, hogy amúgy a konyhán
kívül még folytathatjuk, semmi probléma. Végül 5 óra kemény munka után
elkészült a mestermű, ami a díszítésben szinte egyáltalán nem hasonlított az eredeti
tervre, de mindannyiunknak nagyon tetszett és elégedettek voltunk a végeredménnyel.
Sajnos a versenyt végül egy másik
csapat nyerte, akik nem is házat építettek – ezen kicsit kiakadtunk, de hát na,
ők több szavazatot tudtak szerezni maguknak, mint mi. A dicsőség akkor is a miénk,
mivel a mi házikónk volt a legextrább és a legnagyobb!
13-án végre eljött a várva várt
Luca-nap, azaz Lucia, a fény ünnepe, ami itt a sötét Svédországban azért elég
nagy dolognak számít. Már november végén elindult a lista arról, hogy ki
szeretne a Luciatåg részese lenni, és nyilván nem hagyhattam ki, annak
ellenére, hogy amúgy borzalmas a hangom és egyáltalán nem tudok énekelni. Az
egész ünnepség lényege, hogy kiválasztanak valakit Luciának, ő kap egy gyertyákkal
megpakolt koronát a fejére, mögötte pedig jönnek a kísérők, tärnak, stjärngossék,
illetve a pepparkaksgubbék és együtt vonulnak be, elénekelnek néhány dalt, majd
kivonulnak.
Természetesen többen is pályáztak
Lucia szerepére, ennek következtében végül sorsolással döntöttük el ki lesz az.
A nemet illetően nem volt megkötés, úgyhogy fiúk és lányok is jelentkeztek, a
szerencse pedig idén egy fiúnak kedvezett. Jól sikerült a műsor, 5 dalt
énekeltünk végül, a Csendes éjt angolul, a többit pedig természetesen svédül.
Mivel szerettem volna valami extrával kitűnni ezért csillagalakú csillagszórót
vettem és azt gyújtottam meg a produkció közben, ami mindenkinek nagyon
tetszett, aztán a végén amikor vonultunk kifelé akkor még egyet, azt viszont
nagyon nehezen sikerült meggyújtani, szóval a közönség tényleg szórakoztatva
volt. Az ünnepség után a lussekatt sem maradhatott el, amely egy tipikusan Lucia
idején, sáfránnyal készülő sütemény.
Az utolsó tanítási nap december 16-a
volt, de órák csak délelőtt voltak. Ebéd után az internationell klass a helyi cukrászdába ment, ugyanis néhány
diáknak ez volt az utolsó szemesztere a suliban és egy közös fikával búcsúztunk
el tőlük. Délután pedig a kávézóban gyűlt össze az iskola és különböző
dekorációkat meg üdvözlőlapot készítettünk, glöggöt ittunk, illetve bingót meg kvíz
töltöttünk ki, majd a tornateremben táncoltunk a karácsonyfa körül, ami
eszméletlen jó móka volt!
Miután kitáncoltunk magunkat
eljött a julbord, azaz a karácsonyi vacsora ideje. A konyhán nagyon kitettek
magukért, rengetegféle kajával készültek és gyönyörűen feldíszítették az
étkezőt, úgyhogy minden adott volt egy meghitt vacsorához. Szerintem ettől
karácsonyibb hangulatom nem is volt még karácsonykor sem.
Vacsora után pedig jöhettek az
ajándékok! A szokásos „kihúzom az illetőt és veszek neki ajándékot” helyett
mindenki vett egy ajándékot, aztán kisorsoltuk, hogy ki melyiket kapja. Én
végül egy gyönyörű karácsonyfadísz büszke tulajdonosa lettem, aminek nagyon
örültem, ugyanis egy kolibrit ábrázolt és mindenki tudja rólam, hogy imádom a
madarakat.
17-én még volt egy félévzáró ünnepség
a délelőtt folyamán, de arra már nagyon sokan nem mentek el, mi sem, ugyanis a gépünk
kora délután indult Göteborgból, így reggeli után el kellett búcsúznunk.
Jól esett egy kis időt otthon
tölteni, de visszatérni is nagyon jó, mindenki nagyon boldog, hogy végre újra
láthatjuk egymást és kíváncsian várjuk mit tartogat a következő szemeszter.
Puss och kram,
Aurél
