Hát elérkezett ez is, a blog
utolsó bejegyzése. Mivel szinte lehetetlen egyetlen bejegyzésben összefoglalni
az elmúlt 10 hónapot, ezért nem is az a célom, csupán néhány gondolatot
szeretnék megosztani lezárásképp.
Életem egyik legjobb és
legizgalmasabb 10 hónapján vagyok túl, ezt kétség nélkül kijelenthetem. Amikor
úgy döntöttem, hogy belevágok ebbe az egészbe, sejtettem, hogy nagy kaland
lesz, de azt nem gondoltam, hogy ennyi változáson megyek majd keresztül és hogy
ennyire élvezni fogom. Ugyan a vírus eléggé keresztbe tett nekünk így az utolsó
pár hónapra és jócskán voltak még megvalósítandó terveink, de összességében nem
sikerült elrontania ezt a csodálatos élményt. Furcsa dolog ez az önkéntesség,
mert elvileg te vagy az, aki önszántadból másokért dolgozol, mégis a program
végére úgy érzem, én vagyok az, aki a legtöbbet kapta és csak remélem, hogy
sikerült azért nekem is adnom valamennyit.
Nagyon szerencsésnek érzem magam,
hogy egy ennyire jó helyen önkénteskedhettem és itt most nem csak Svédországra
gondolok, hanem arra a nyitott és elfogadó közösségre, ami a suliban várt.
Köszönöm, hogy ennyi nagyszerű emberrel hozott össze a sors, úgy érzem a
segítségükkel jobban kinyílt előttem a világ és nagyon sokat tanultam tőlük.
Végezetül azokhoz szólnék, akik
esetleg azért tévednek a blogra, mert ők is az önkéntességen gondolkodnak.
Vágjatok bele, mert garantáltan egy életre szóló élményben lesz részetek és nem
csak egy új országot, kultúrát és nyelvet ismertek meg, hanem egy teljesen új
képet kaptok önmagatokról is!
Puss och kram,
Aurél
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése