On-arrival II. rész

Úgy döntöttem a szerdáról külön írok mert amúgy túl hosszú lett volna az előző bejegyzés, talán így átláthatóbb picit. A napunk szintén 9-kor kezdődött, így ránézve az „órarendünkre”, interkulturális kommunikációval, hát ez annyira érdekes volt, hogy magamtól nem is emlékszem rá, de azt hiszem ez volt az, amikor olyan dolgokat kellett gyűjtenünk, amiket furcsának találtunk az eddigi svédországi tartózkodásunk során, vagy legalábbis az otthonitól eltérőnek. A busz előtti sorban állást elég sokan említették, úgy látszik nem csak Magyarországon kell megküzdeni azért, hogy az ember feljusson a közlekedési eszközökre.

A szokásos fika után ismét az igazgatónő tartott prezentációt főként a munkatörvényről, de igazából ismét eléggé átfogó volt és beszélt a kórházi ellátásról, iskolarendszerről, meg még csomó mindenről, szóval ez egy elég hasznos kis előadás volt.

Délután végre lehetőségünk volt, hogy kicsit bejárjuk a várost, mégpedig két feladat kíséretében. Először is három csapatra kellett oszlanunk és mindhárom csapat egy-egy múzeumot látogatott meg. A feladatunk az volt, hogy a múzeumok segítségével próbáljuk megérteni a mai Svédországot, milyen dolgok befolyásoltak, miért olyan amilyen. A három múzeum, amelyek közül választhattunk, a Historiska museet, az Armémuseum és a Medeltidsmuseet. Amikor megláttam a választási lehetőségeket az első gondolatom az volt, hogy semmikép sem akarok a katonai múzeumba menni, az teljesen hidegen hagy. Szerencsére mi magunk dönthettük el, hogy ki melyikbe megy szóval én gyorsan felírtam magam a Historiska museet listájára, és úgy vettem észre, hogy az Armémuseum a többiek körében sem volt túl népszerű, főként azok mentek oda, akik a másik két csapatba nem fértek be. Hát na, ezért kell gyorsnak lenni.

Amúgy egyáltalán nem bántam meg a döntést, a Historiska még jobb is volt, mint amire számítottam, összességében nagyon tetszett, főleg, hogy volt elég sok interaktív rész is, na meg, hogy végre láttam tök sok dolgot, amiről szó volt korábban az egyetemi tanulmányaim során. Szent Birgittáról is volt egy rész, ezt muszáj volt megörökítenem, mivel róla aztán tényleg elég sokat hallottunk.

A kedvencem természetesen a boszorkányos rész volt, ahol néhány kérdés megválaszolása után mi magunk is megbizonyosodhattunk arról, hogy boszorkányok vagyunk-e vagy sem. Meglepő módon azt a választ kaptam, hogy igen, szóval jobb, ha mindenki óvakodik tőlem, hehe.

A második feladat, amit a városban kellett (volna) elvégeznünk az az úgynevezett exposure volt, aminek az volt a lényege, hogy egy órán keresztül figyeljünk meg embereket és alkossunk kis történetet az életükről, mindennapjaikról, meg arról, hogy milyen emberek lehetnek. Mivel ez volt az első igazi délutánunk Stockholmban és az idő is elég jó volt, ezért mondanom sem kell, hogy senki sem vette komolyan a feladatot és inkább úgy döntöttünk, hogy turistáskodunk kicsit, ki tudja mikor járunk legközelebb Stockholmban.

Este 7-re mindenképp szerettünk volna visszaérni a folkhögskolába, ugyanis a tanárok, már hétfőn beharangozták, hogy az iskola zene tagozatos diákjai koncertet tartanak és biztos nagyon jó lesz, ha tudunk menjünk. Hát nem volt rossz, tényleg nagyon sok jó hangú, tehetséges fellépő volt, de nekem személy szerint a dalválasztások annyira nem jöttek át és elég sok volt az unalmas rész, de volt olyan is aki kifejezetten tetszett. Azt sajnáltam, hogy az egyetlen dalt, amit tényleg szeretek azt pont annyira rosszul énekelték, hogy számomra hallgathatatlan volt, de lehet csak azért, mert nehéz elvonatkoztatnom az eredetitől. De egyébként meg a taps jár mindenkinek, már csak azért is, mert ki mernek állni ennyi ember elé, plusz a legtöbben az ének mellett még 2-3 hangszeren is játszottak, az azért elég menő.

Puss och kram,

Aurél

On-arrival tréning I. rész

Az ESC önkéntesek többféle tréningen is részt vesznek projektjük alatt. Még júliusban lezajlott a kiutazás előtti tréningünk, ezen kívül pedig létezik még az on-arrival és a midterm tréning. Előbbi azok számára kötelező, akik 2 hónapot vagy annál többet töltenek önkéntesként, utóbbi pedig azoknak, akik 6 hónapnál hosszabb ideig önkénteskednek. Mivel mi egy egész tanévet itt töltünk Svédországban, ezért mindkettőn részt veszünk. A midterm majd valamikor január-február környékén lesz, az on-arrival viszont a múlthéten lezajlott, úgyhogy a következőkben erről szeretnénk beszámolni.

Szerintem mindketten izgatottan vártuk a tréninget, egyrészt azért, mert végre megismerhetünk más önkénteseket, akik szintén a közelmúltban érkeztek Svédországba, másrészt meg végre kimozdulhattunk kicsit, 5 napot tölthettünk Stockholmban. Én korábban még amúgy sem jártam ott, úgyhogy tök jó, hogy végre kipipálhatom a harmadik skandináv fővárost is a képzeletbeli listámon.

Hétfő délre várták az önkénteseket az egyik stockholmi népfőiskolára, és mivel mi több mint 4 órára vagyunk a fővárostól, ezért igen korán el kellett indulnunk, hogy időben odaérjünk (eléggé megviselt az 5 órai kelés). Nyilván mikor terveztük az utazást az első alternatíva a vonat volt, de azután, hogy megláttuk milyen horror áron vannak a vonatjegyek elvetettük az ötletet. Plusz szerintem az még bonyolultabb lett volna az átszállások miatt, ezért maradt a busz. Így viszont minden simán ment és a szervezők is örülhetnek, hogy nem az ötször drágább vonatjegyet kell állniuk.

Szerencsére részletes leírást kaptunk arról, hogy hogyan juthatunk el a helyszínre, de a tunnelbana megtalálása és az eligazodás, hogy melyik irány melyik, kicsit kifogott rajtunk, úgyhogy egy kis stílusos késéssel érkeztünk, de mint kiderült egyáltalán nem gond, ugyanis csomóan később érkeztek.

A hétfő leginkább az ismerkedésről szólt, ebéd után különböző feladatok vártak ránk, hogy kicsit összehozzák a csapatot. Számomra igencsak meglepő volt a létszám, ugyanis összesen 26 voltunk, nem tudom én kevesebbre számítottam, de tekintve, hogy Svédország azért mekkora, nyilván elég sok önkéntest tudnak fogadni. Bár elvileg tényleg elég nagy volt ez a csoport, ugyanis múlt héten is volt egy tréning, azon viszont csak 11-en vettek részt. Az összetételt tekintve nagyon sok volt a német és francia önkéntes, de rajtuk kívül volt még egy-egy lengyel, osztrák, török is, két belga, meg ugye mi ketten magyarok. Az is eléggé meglepő volt számomra, hogy vannak egészen nagy projektek is, sok önkéntessel ja és hogy azért a 18-19 éves, „most végeztem el a középiskolát” korosztály is képviseltette magát. Szerintem tök jó, hogy ilyen fiatalon bevállalják, én visszagondolva 19 évesen nem hiszem, hogy készen álltam volna erre.

A legtöbb ismerkedős tevékenység a szabadban zajlott, voltak nagyon vicces feladatok, tetszett, hogy próbáltak rávenni kissé másfajta gondolkodásra és a szabályokat eléggé szabadon értelmeztük. Az egyik nagyon vicces az volt, amikor két csapatra osztottak minket és bekötött szemmel kellett egy nagy területen mindkét csapatnak megtalálnia egy-egy kötelet, majd abból formázni egy négyzetet. Az én csapatom körülbelül 20 perc alatt megoldotta ezt, a másik csapat viszont nagyon sokáig kereste a kötelet, és szerintem nem is sikerült kivitelezniük a feladatot.

Vacsora után volt egy rövid kis előadás a kultúráról meg Svédországról az iskola igazgatónőjével, akit mindenki nagyon megkedvelt már a legelején, összeszedett volt, tudta pontosan mit akar nekünk átadni. Ezután elindultunk végre a szállásunkra, ami egy tök jó hotelben volt. Engem az utazás meg az ötórai kelés eléggé lefárasztott szóval alig vártam, hogy ágyba bújjak.

Másnap reggeli után (szeretném megemlíteni a waffelt amit a hotelben ettünk, isteni volt) svédórával folytattuk. Mivel a csapat 90%-a egyáltalán nem, vagy csak nagyon keveset tud svédül, ezért a „nyelvóra” elég basic volt, de legalább köszönni, meg bemutatkozni mindenki megtanult. Ezután ismét kimentünk és mindenkinek keresnie kellett egy dolgot a természetben, ami őt reprezentálja, majd erről kellett kis csoportokban beszélgetni. Én egy lehullott almát vettem fel a földről, de amúgy olyan sok választási lehetőség nem volt és csomóan gallyakat meg leveleket szedtek fel. Nem tudom, ennek a feladatnak nem sok értelmét láttam, de végül is jót beszélgettünk arról, hogy mit miért szedtünk össze, vagy, hogy egyesek miért nem gyűjtöttek be semmit. Később egy idővonalat készítettünk, amin elhelyeztük a dolgokat, amiket meg szeretnénk csinálni/el szeretnénk érni az önkéntességünk alatt, majd ezekről beszélgettünk kisebb csoportokban. Én személy szerint jobban örültem volna annak, ha kapunk valamiféle visszajelzést, vagy tippeket vagy bármit, ezzel kapcsolatban és kicsit soknak éreztem az ilyen kiscsoportos beszélgetéseket, bár bennem alapvetően vannak ellenérzések az ilyen páros/kiscsoportos feladatokkal kapcsolatban.

Ezután a national agencyvel volt egy skype beszélgetésünk, ami elég érdekesre sikeredett, technikai problémák is voltak az elején, plusz elég fura úgy „beszélgetni”, hogy az egyik oldalon 26-an ülnek 5 méter távolságra a laptoptól és ha kérdeznek valamit akkor valaki elkezdi bekiabálni, amit mondani szeretne. De legalább kicsit megismertük a munkájukat, voltak közöttünk olyanok, akik amúgy nem is hallottak a national agencyről korábban, én például csak azt tudtam, hogy ők hagyják jóvá a projekteket, ugyanis az ő engedélyükre vártunk májusban vagy 3 hetet. Ja, és végre kiderült, hogy miért is nem működik az Online Language Supportom: hát azért mert svédből az A2-es szint a legmagasabb és én azt kb. egy hét alatt végig csináltam. Mindegy, ha lenne folytatás szerintem akkor sem annak köszönhetően tanulnám meg a nyelvet.

Vacsora előtt még szó volt a Youthpassről is amiről mi már elég sokat hallottunk, de néhány embernek a létezése is újdonság volt, na most legalább képbe kerültek kicsit.

Vacsora után úgy döntöttünk, hogy bemegyünk a városba és szétnézünk kicsit. A sétánk után egy bárban kötöttünk ki, kaptunk kedvezményt a sörre, plusz ingyen nasit, szóval elnyerte a tetszésünket a hely. És az sem zavart minket, hogy rajtunk kívül senki nem táncol, mi toltuk rendesen!

A többi napról majd a későbbiekben várható beszámoló, addig is puss och kram,

Aurél

A harmadik hét

Harmadik hetünk főleg a tanulás és az otthont jelentő koliszoba csinosításával telt.

Egyre jobban kezdünk belerázódni a svéd nyelvbe, azonban ez azzal is jár, hogy egyre több a tanulnivaló. Az iskolától szuper könyveket és rengeteg házi feladatot kapunk, úgyhogy esténként sokat gyakorlunk a közösségi helységben. (Főleg Aurél és a japán cserediák, akivel időközben barátságot kötöttünk.) Én ezen a héten a kolis lányokhoz kerültem közelebb, tőlük főleg a slang kifejezéseket sikerült elsajátítani az esti, kötetlen hangvételű nyelvoktatás során. 😁

A többi órára egyenlőre angolul írjuk a beadandóinkat, de már nagyon várom hogy menjen svédül is. Várom már az októberi osztálykirándulást is, idén Németországba fogunk utazni. 

Szerdán volt a folkhögskola nap, így csak délelőtt voltak óráink, délután pedig a folkhögskola megalakulását ünnepeltük. Különlegesen jól sikerült a program, amit természetesen uzsonnázással kezdtünk. 😄 Meghallgattunk egy előadást az iskola alapításáról, utána pedig csapatversenyen vettünk részt a tornateremben, ami nagyon szórakoztató volt. Vacsorára a konyha vegetáriánus büfével készült, ami csodálatosan finom volt. 😍 (Mivel nem szívesen eszem húst, különösen értékeltem a gesztust.) A tanárok feldíszítették az ebédlőt, gyertyát gyújtottak, és az egyikük élő zenét is biztosított a zongorán, így teljes volt az ünnepi hangulat. A csapatversenyt sajnos nem mi nyertük, de a sok szép élmény mindenért kárpótolt. 😊

A héten ünnepeltük a költészet napját is, mely alkalomból két költő is meglátogatta a folkhögskolát, és interaktív előadást tartottak a modern haiku költészetről. 

A hét vége felé egyre erősebbé vált bennem az érzés, hogy szeretném valamivel otthonosabbá tenni a szobámat, így péntek délután két iskolatársammal felkerekedtünk és ellátogattunk a jönköpingi IKEA-ba. A session-t természetesen uzsonnával kellett kezdeni amint odaértünk, de nekem soha sincs ellenemre egy kis kávé és péksütemény.😄 Sikerült beszerezni néhány apróságot (poster, díszpárnahuzat, pokróc) amitől kicsit jobban magaménak érzem a szobám. Eléggé elégedettnek érzem magam az eredménnyel, bár lehet a szarvas kissé túlzás... 😅 Nekem minden esetre nagyon tetszik így. 😊 

A hét vége főleg otthoni időtöltésekkel telt, takarítottunk, mostunk, bevásároltunk... Eléggé lehűlt az idő, majdnem mindenki betegeskedik a folkhögskolában. Reméljük hamar sikerül adaptálódnunk a zord körülményekhez...😅

Puss och kram,

Zita

Első látogatásunk Jönköpingben

Így pár hét elteltével úgy éreztük ideje kimozdulnunk szeretett városkánkból ezért szombaton meglátogattuk a környék nagyvárosát, Jönköpinget, néhány diák társaságában. Ez egyébként Svédország 9. legnagyobb városa a kb. 90 ezer lakosával. Izgatottan vártuk a kis kirándulást, ugyanis már mindenki már sokat mesélt a helyről, a diákok közül többen is ott élnek és ingáznak a város, illetve Mullsjö között. (Az egyik volt kollégám szerint azonban az egyetlen említésre méltó dolog az volt Jönköpinggel kapcsolatban, hogy itt gyártják a wc papírt, szóval én aztán különösen kíváncsi voltam!) Busszal/vonattal kb. 40 perc odajutni, szóval egyáltalán nem vészes, bár hétvégén nincs nagy választék a járatok között.

 Kicsit aggódtunk az időjárást illetően, de fellélegezhettünk, mivel érkezéskor verőfényes napsütés várt minket. Mivel a városban épp most van egy Södra Vätterbygdens konstrunda nevezetű kiállítássorozat, ezért a városnézést összekötöttük a kiállítások meglátogatásával. Összesen 120 művész alkotásainak megtekintésére van lehetőség a város különböző pontjain, a kiállítók között pedig vannak, akik egykor a folkhögskola diákjai voltak.

Szinte minden helyszínen szóba elegyedtünk a látogatókat fogadókkal, (ők legtöbbször maguk a művészek voltak), az egyik helyszínen pedig épp a művész feleségével beszélgettünk, akiről kiderült, hogy szintén magyar, azonban 7 éves kora óta Svédországban él, de még így is jól beszéli a nyelvet, pedig a szüleivel is főként svédül kommunikált.

Engem megfogott a város hangulata, annak ellenére, hogy nem sikerült az egészet bejárnunk, de hát valamit hagyni kell a következő alkalmakra is. Az abszolút kedvencem a Jönköpings läns museum volt, ott is a John Bauer részleg. John Bauer jönköpingi születésű illusztrátor volt főként svéd nép- és tündérmesékhez készített illusztrációkat. A múzeumban természetesen mindenféle dolgot meg lehetett vásárolni az ő illusztrációival, azonban a legjobb az, hogy mi magunk is részesei lehetünk ennek a világnak, a múzeumban lévő elvarázsolt erdőnek köszönhetően. Még jelmezt és kiegészítőket is választhattunk, hogy tényleg teljes legyen az élmény! Én tényleg újra gyerekként éreztem magam és ha lehetne beköltöznék abba az elvarázsolt erdőbe.

Az estét némi iszogatással töltöttük, de mivel reggel 10-től úton voltunk, este 8 körül úgy döntöttünk, vége a bulinak, ideje hazaindulni. De ahogy már említettem, szerintem még jópár alkalommal meg fogjuk látogatni Jönköpinget.

Puss och kram,

Aurél

A második hetünk

A második hétnek már sokkal magabiztosabban vágtunk neki. Már nem zavart hogy nem beszélek tökéletesen svédül, szívesen és jókedvvel kommunikáltam, és nem féltem többször visszakérdezni, ha nem értettem valamit. Beletanultunk a feladatainkba is, így már sokkal gyorsabban végeztünk velük. 

Kialakult a mindennapi ritmusunk is. Reggel 8-kor kezdjük a napot közös reggelivel és jó adag kávéval, ami a korai időpont ellenére általában jó hangulatban telik. Ezután a reggel 8.40-es órakezdés előtt Auréllal ránézünk a kávézóra, és előkészítjük a terepet a délelőtti fikához, mely a svéd nyelvben tízóraizást jelent. Délelőttönként international class-on veszünk részt, ami nagyon érdekes és tanulságos élmény. Mostanában főleg a Brexittel foglalkozunk. A tízórai mindig jó móka, alkalmunk van kávézni, beszélgetni, megvitatni a napi terveinket egymással. Ezután Auréllal gyorsan összetakarítunk, majd visszatérünk az aznapi óránkra. Az ebéd minden nap délben van, egyik nap Aurél, a másik nap én segítek a konyhán (ételkuponokat gyűjtünk az érkezőktől.) Ebéd után általában ellenőrizzük a kávézó állapotát, ahol egész nap korlátlanul lehet teát és kávét fogyasztani. (Mosogatás, takarítás.) Ebéd után is vannak óráink és közös elfoglaltságaink. Ekkor járunk svédre, röplabdára, pszichológiára, festeni, edzésre. Ha van egy kis szabadidőnk általában házit írunk, amiben új barátaink sokat szoktak segíteni, főleg nyelvi téren. Vacsorát délután ötkor kapunk, utána már csak saját szórakoztatásunkra szervezünk programokat magunknak. Ezen a héten filmet vetítettünk, amire egész sokan eljöttek. 😊

Különösen élveztem a héten a röplabda edzést, amit a Kirk szakirányú tanulók szerveznek. (Ők hittant és sportot tanulnak.) Mindig jó élmény velük játszani, mert nagyon barátságosak és jókedvűek. Ezen a héten pedig már sikerült 9 kilométert futnom. 

Egyre jobban kezdenek elmélyülni a menzán szövődő barátságaink is, és a hétvégére már komoly terveket szőttünk egy jönköpingi kirándulás formájában. 

Puss och kram, 

Zita