On-arrival tréning I. rész

Az ESC önkéntesek többféle tréningen is részt vesznek projektjük alatt. Még júliusban lezajlott a kiutazás előtti tréningünk, ezen kívül pedig létezik még az on-arrival és a midterm tréning. Előbbi azok számára kötelező, akik 2 hónapot vagy annál többet töltenek önkéntesként, utóbbi pedig azoknak, akik 6 hónapnál hosszabb ideig önkénteskednek. Mivel mi egy egész tanévet itt töltünk Svédországban, ezért mindkettőn részt veszünk. A midterm majd valamikor január-február környékén lesz, az on-arrival viszont a múlthéten lezajlott, úgyhogy a következőkben erről szeretnénk beszámolni.

Szerintem mindketten izgatottan vártuk a tréninget, egyrészt azért, mert végre megismerhetünk más önkénteseket, akik szintén a közelmúltban érkeztek Svédországba, másrészt meg végre kimozdulhattunk kicsit, 5 napot tölthettünk Stockholmban. Én korábban még amúgy sem jártam ott, úgyhogy tök jó, hogy végre kipipálhatom a harmadik skandináv fővárost is a képzeletbeli listámon.

Hétfő délre várták az önkénteseket az egyik stockholmi népfőiskolára, és mivel mi több mint 4 órára vagyunk a fővárostól, ezért igen korán el kellett indulnunk, hogy időben odaérjünk (eléggé megviselt az 5 órai kelés). Nyilván mikor terveztük az utazást az első alternatíva a vonat volt, de azután, hogy megláttuk milyen horror áron vannak a vonatjegyek elvetettük az ötletet. Plusz szerintem az még bonyolultabb lett volna az átszállások miatt, ezért maradt a busz. Így viszont minden simán ment és a szervezők is örülhetnek, hogy nem az ötször drágább vonatjegyet kell állniuk.

Szerencsére részletes leírást kaptunk arról, hogy hogyan juthatunk el a helyszínre, de a tunnelbana megtalálása és az eligazodás, hogy melyik irány melyik, kicsit kifogott rajtunk, úgyhogy egy kis stílusos késéssel érkeztünk, de mint kiderült egyáltalán nem gond, ugyanis csomóan később érkeztek.

A hétfő leginkább az ismerkedésről szólt, ebéd után különböző feladatok vártak ránk, hogy kicsit összehozzák a csapatot. Számomra igencsak meglepő volt a létszám, ugyanis összesen 26 voltunk, nem tudom én kevesebbre számítottam, de tekintve, hogy Svédország azért mekkora, nyilván elég sok önkéntest tudnak fogadni. Bár elvileg tényleg elég nagy volt ez a csoport, ugyanis múlt héten is volt egy tréning, azon viszont csak 11-en vettek részt. Az összetételt tekintve nagyon sok volt a német és francia önkéntes, de rajtuk kívül volt még egy-egy lengyel, osztrák, török is, két belga, meg ugye mi ketten magyarok. Az is eléggé meglepő volt számomra, hogy vannak egészen nagy projektek is, sok önkéntessel ja és hogy azért a 18-19 éves, „most végeztem el a középiskolát” korosztály is képviseltette magát. Szerintem tök jó, hogy ilyen fiatalon bevállalják, én visszagondolva 19 évesen nem hiszem, hogy készen álltam volna erre.

A legtöbb ismerkedős tevékenység a szabadban zajlott, voltak nagyon vicces feladatok, tetszett, hogy próbáltak rávenni kissé másfajta gondolkodásra és a szabályokat eléggé szabadon értelmeztük. Az egyik nagyon vicces az volt, amikor két csapatra osztottak minket és bekötött szemmel kellett egy nagy területen mindkét csapatnak megtalálnia egy-egy kötelet, majd abból formázni egy négyzetet. Az én csapatom körülbelül 20 perc alatt megoldotta ezt, a másik csapat viszont nagyon sokáig kereste a kötelet, és szerintem nem is sikerült kivitelezniük a feladatot.

Vacsora után volt egy rövid kis előadás a kultúráról meg Svédországról az iskola igazgatónőjével, akit mindenki nagyon megkedvelt már a legelején, összeszedett volt, tudta pontosan mit akar nekünk átadni. Ezután elindultunk végre a szállásunkra, ami egy tök jó hotelben volt. Engem az utazás meg az ötórai kelés eléggé lefárasztott szóval alig vártam, hogy ágyba bújjak.

Másnap reggeli után (szeretném megemlíteni a waffelt amit a hotelben ettünk, isteni volt) svédórával folytattuk. Mivel a csapat 90%-a egyáltalán nem, vagy csak nagyon keveset tud svédül, ezért a „nyelvóra” elég basic volt, de legalább köszönni, meg bemutatkozni mindenki megtanult. Ezután ismét kimentünk és mindenkinek keresnie kellett egy dolgot a természetben, ami őt reprezentálja, majd erről kellett kis csoportokban beszélgetni. Én egy lehullott almát vettem fel a földről, de amúgy olyan sok választási lehetőség nem volt és csomóan gallyakat meg leveleket szedtek fel. Nem tudom, ennek a feladatnak nem sok értelmét láttam, de végül is jót beszélgettünk arról, hogy mit miért szedtünk össze, vagy, hogy egyesek miért nem gyűjtöttek be semmit. Később egy idővonalat készítettünk, amin elhelyeztük a dolgokat, amiket meg szeretnénk csinálni/el szeretnénk érni az önkéntességünk alatt, majd ezekről beszélgettünk kisebb csoportokban. Én személy szerint jobban örültem volna annak, ha kapunk valamiféle visszajelzést, vagy tippeket vagy bármit, ezzel kapcsolatban és kicsit soknak éreztem az ilyen kiscsoportos beszélgetéseket, bár bennem alapvetően vannak ellenérzések az ilyen páros/kiscsoportos feladatokkal kapcsolatban.

Ezután a national agencyvel volt egy skype beszélgetésünk, ami elég érdekesre sikeredett, technikai problémák is voltak az elején, plusz elég fura úgy „beszélgetni”, hogy az egyik oldalon 26-an ülnek 5 méter távolságra a laptoptól és ha kérdeznek valamit akkor valaki elkezdi bekiabálni, amit mondani szeretne. De legalább kicsit megismertük a munkájukat, voltak közöttünk olyanok, akik amúgy nem is hallottak a national agencyről korábban, én például csak azt tudtam, hogy ők hagyják jóvá a projekteket, ugyanis az ő engedélyükre vártunk májusban vagy 3 hetet. Ja, és végre kiderült, hogy miért is nem működik az Online Language Supportom: hát azért mert svédből az A2-es szint a legmagasabb és én azt kb. egy hét alatt végig csináltam. Mindegy, ha lenne folytatás szerintem akkor sem annak köszönhetően tanulnám meg a nyelvet.

Vacsora előtt még szó volt a Youthpassről is amiről mi már elég sokat hallottunk, de néhány embernek a létezése is újdonság volt, na most legalább képbe kerültek kicsit.

Vacsora után úgy döntöttünk, hogy bemegyünk a városba és szétnézünk kicsit. A sétánk után egy bárban kötöttünk ki, kaptunk kedvezményt a sörre, plusz ingyen nasit, szóval elnyerte a tetszésünket a hely. És az sem zavart minket, hogy rajtunk kívül senki nem táncol, mi toltuk rendesen!

A többi napról majd a későbbiekben várható beszámoló, addig is puss och kram,

Aurél