On-arrival II. rész

Úgy döntöttem a szerdáról külön írok mert amúgy túl hosszú lett volna az előző bejegyzés, talán így átláthatóbb picit. A napunk szintén 9-kor kezdődött, így ránézve az „órarendünkre”, interkulturális kommunikációval, hát ez annyira érdekes volt, hogy magamtól nem is emlékszem rá, de azt hiszem ez volt az, amikor olyan dolgokat kellett gyűjtenünk, amiket furcsának találtunk az eddigi svédországi tartózkodásunk során, vagy legalábbis az otthonitól eltérőnek. A busz előtti sorban állást elég sokan említették, úgy látszik nem csak Magyarországon kell megküzdeni azért, hogy az ember feljusson a közlekedési eszközökre.

A szokásos fika után ismét az igazgatónő tartott prezentációt főként a munkatörvényről, de igazából ismét eléggé átfogó volt és beszélt a kórházi ellátásról, iskolarendszerről, meg még csomó mindenről, szóval ez egy elég hasznos kis előadás volt.

Délután végre lehetőségünk volt, hogy kicsit bejárjuk a várost, mégpedig két feladat kíséretében. Először is három csapatra kellett oszlanunk és mindhárom csapat egy-egy múzeumot látogatott meg. A feladatunk az volt, hogy a múzeumok segítségével próbáljuk megérteni a mai Svédországot, milyen dolgok befolyásoltak, miért olyan amilyen. A három múzeum, amelyek közül választhattunk, a Historiska museet, az Armémuseum és a Medeltidsmuseet. Amikor megláttam a választási lehetőségeket az első gondolatom az volt, hogy semmikép sem akarok a katonai múzeumba menni, az teljesen hidegen hagy. Szerencsére mi magunk dönthettük el, hogy ki melyikbe megy szóval én gyorsan felírtam magam a Historiska museet listájára, és úgy vettem észre, hogy az Armémuseum a többiek körében sem volt túl népszerű, főként azok mentek oda, akik a másik két csapatba nem fértek be. Hát na, ezért kell gyorsnak lenni.

Amúgy egyáltalán nem bántam meg a döntést, a Historiska még jobb is volt, mint amire számítottam, összességében nagyon tetszett, főleg, hogy volt elég sok interaktív rész is, na meg, hogy végre láttam tök sok dolgot, amiről szó volt korábban az egyetemi tanulmányaim során. Szent Birgittáról is volt egy rész, ezt muszáj volt megörökítenem, mivel róla aztán tényleg elég sokat hallottunk.

A kedvencem természetesen a boszorkányos rész volt, ahol néhány kérdés megválaszolása után mi magunk is megbizonyosodhattunk arról, hogy boszorkányok vagyunk-e vagy sem. Meglepő módon azt a választ kaptam, hogy igen, szóval jobb, ha mindenki óvakodik tőlem, hehe.

A második feladat, amit a városban kellett (volna) elvégeznünk az az úgynevezett exposure volt, aminek az volt a lényege, hogy egy órán keresztül figyeljünk meg embereket és alkossunk kis történetet az életükről, mindennapjaikról, meg arról, hogy milyen emberek lehetnek. Mivel ez volt az első igazi délutánunk Stockholmban és az idő is elég jó volt, ezért mondanom sem kell, hogy senki sem vette komolyan a feladatot és inkább úgy döntöttünk, hogy turistáskodunk kicsit, ki tudja mikor járunk legközelebb Stockholmban.

Este 7-re mindenképp szerettünk volna visszaérni a folkhögskolába, ugyanis a tanárok, már hétfőn beharangozták, hogy az iskola zene tagozatos diákjai koncertet tartanak és biztos nagyon jó lesz, ha tudunk menjünk. Hát nem volt rossz, tényleg nagyon sok jó hangú, tehetséges fellépő volt, de nekem személy szerint a dalválasztások annyira nem jöttek át és elég sok volt az unalmas rész, de volt olyan is aki kifejezetten tetszett. Azt sajnáltam, hogy az egyetlen dalt, amit tényleg szeretek azt pont annyira rosszul énekelték, hogy számomra hallgathatatlan volt, de lehet csak azért, mert nehéz elvonatkoztatnom az eredetitől. De egyébként meg a taps jár mindenkinek, már csak azért is, mert ki mernek állni ennyi ember elé, plusz a legtöbben az ének mellett még 2-3 hangszeren is játszottak, az azért elég menő.

Puss och kram,

Aurél