A lezárás

Hát elérkezett ez is, a blog utolsó bejegyzése. Mivel szinte lehetetlen egyetlen bejegyzésben összefoglalni az elmúlt 10 hónapot, ezért nem is az a célom, csupán néhány gondolatot szeretnék megosztani lezárásképp.

Életem egyik legjobb és legizgalmasabb 10 hónapján vagyok túl, ezt kétség nélkül kijelenthetem. Amikor úgy döntöttem, hogy belevágok ebbe az egészbe, sejtettem, hogy nagy kaland lesz, de azt nem gondoltam, hogy ennyi változáson megyek majd keresztül és hogy ennyire élvezni fogom. Ugyan a vírus eléggé keresztbe tett nekünk így az utolsó pár hónapra és jócskán voltak még megvalósítandó terveink, de összességében nem sikerült elrontania ezt a csodálatos élményt. Furcsa dolog ez az önkéntesség, mert elvileg te vagy az, aki önszántadból másokért dolgozol, mégis a program végére úgy érzem, én vagyok az, aki a legtöbbet kapta és csak remélem, hogy sikerült azért nekem is adnom valamennyit.

Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy egy ennyire jó helyen önkénteskedhettem és itt most nem csak Svédországra gondolok, hanem arra a nyitott és elfogadó közösségre, ami a suliban várt. Köszönöm, hogy ennyi nagyszerű emberrel hozott össze a sors, úgy érzem a segítségükkel jobban kinyílt előttem a világ és nagyon sokat tanultam tőlük.

Végezetül azokhoz szólnék, akik esetleg azért tévednek a blogra, mert ők is az önkéntességen gondolkodnak. Vágjatok bele, mert garantáltan egy életre szóló élményben lesz részetek és nem csak egy új országot, kultúrát és nyelvet ismertek meg, hanem egy teljesen új képet kaptok önmagatokról is!

Puss och kram,

Aurél

A harmadik hét

Harmadik hetünk főleg a tanulás és az otthont jelentő koliszoba csinosításával telt.

Egyre jobban kezdünk belerázódni a svéd nyelvbe, azonban ez azzal is jár, hogy egyre több a tanulnivaló. Az iskolától szuper könyveket és rengeteg házi feladatot kapunk, úgyhogy esténként sokat gyakorlunk a közösségi helységben. (Főleg Aurél és a japán cserediák, akivel időközben barátságot kötöttünk.) Én ezen a héten a kolis lányokhoz kerültem közelebb, tőlük főleg a slang kifejezéseket sikerült elsajátítani az esti, kötetlen hangvételű nyelvoktatás során. 😁

A többi órára egyenlőre angolul írjuk a beadandóinkat, de már nagyon várom hogy menjen svédül is. Várom már az októberi osztálykirándulást is, idén Németországba fogunk utazni. 

Szerdán volt a folkhögskola nap, így csak délelőtt voltak óráink, délután pedig a folkhögskola megalakulását ünnepeltük. Különlegesen jól sikerült a program, amit természetesen uzsonnázással kezdtünk. 😄 Meghallgattunk egy előadást az iskola alapításáról, utána pedig csapatversenyen vettünk részt a tornateremben, ami nagyon szórakoztató volt. Vacsorára a konyha vegetáriánus büfével készült, ami csodálatosan finom volt. 😍 (Mivel nem szívesen eszem húst, különösen értékeltem a gesztust.) A tanárok feldíszítették az ebédlőt, gyertyát gyújtottak, és az egyikük élő zenét is biztosított a zongorán, így teljes volt az ünnepi hangulat. A csapatversenyt sajnos nem mi nyertük, de a sok szép élmény mindenért kárpótolt. 😊

A héten ünnepeltük a költészet napját is, mely alkalomból két költő is meglátogatta a folkhögskolát, és interaktív előadást tartottak a modern haiku költészetről. 

A hét vége felé egyre erősebbé vált bennem az érzés, hogy szeretném valamivel otthonosabbá tenni a szobámat, így péntek délután két iskolatársammal felkerekedtünk és ellátogattunk a jönköpingi IKEA-ba. A session-t természetesen uzsonnával kellett kezdeni amint odaértünk, de nekem soha sincs ellenemre egy kis kávé és péksütemény.😄 Sikerült beszerezni néhány apróságot (poster, díszpárnahuzat, pokróc) amitől kicsit jobban magaménak érzem a szobám. Eléggé elégedettnek érzem magam az eredménnyel, bár lehet a szarvas kissé túlzás... 😅 Nekem minden esetre nagyon tetszik így. 😊 

A hét vége főleg otthoni időtöltésekkel telt, takarítottunk, mostunk, bevásároltunk... Eléggé lehűlt az idő, majdnem mindenki betegeskedik a folkhögskolában. Reméljük hamar sikerül adaptálódnunk a zord körülményekhez...😅

Puss och kram,

Zita