Sportlov és látogatás Ängsbacka-ba

A hetedik iskolai héten (február közepén) egy hetes Sportlov, vagyis sport szünet miatt zárva tartott az iskola, és lehetőségünk nyílt pihenni, töltődni. (Szegény Aurél pont azon a héten volt beteg.)

 

Én rögtön az elején útnak indultam, és két iskolatársammal meglátogattuk Ängsbackát, ami egy számomra nagyon különleges létesítmény. Az ott lakók egy gyönyörűen felújított régi farmépületben élnek, és gyakorlatilag majdhogynem teljesen önellátók. Kertgazdaságukban növényeket termesztenek, second hand boltot és kávézót üzemeltetnek, valamint tanfolyamokat, fesztiválokat, workshopokat szerveznek. Életükről, programjaikról bővebben honlapjukon olvashattok: https://www.angsbacka.com/ 

Én onnan ismerem őket, hogy Mullsjöhöz hasonlóan ők is részt vesznek az ESC programban, és a stockholmi tréningeken összebarátkoztam az ottani önkéntesekkel. Nagyon megtetszett ahogy az életükről meséltek, és mikor meghívtak bennünket, hogy jöjjünk el megnézni a színdarabjukat melyre februárban került sor, örömmel fogadtam el a meghívást. A The vagina mologues című színdarab előadásával egy olyan nemzetközi kezdeményezéshez csatlakoztak, mely a nők elleni erőszara hívja fel a figyelmet. A jegyekből befolyó pénz 100%-át egy bántalmazott nőket segítő alapítvány részére ajánlották fel. Az előadás hihetetlenül jól sikerült, sokat nevettünk, időnként megkönnyeztük a darab szomorú tanulságait, és mindnyájan fontos üzenettel távoztunk. Este még sokáig ültünk együtt a tűz körül. 

Hétvégi ottlétünk során lehetőségünk nyílt részt venni egy táncterápiás foglalkozáson, kirándulni az erdőben, jógázni, meditálni, és beszélgetni a közösség tagjaival és az önkéntesekkel. Nagyon jó, feltöltő élmény volt, ha lehetőségem nyílik rá a jövőben, mindenképpen szeretnék majd visszatérni és újból meglátogatni a közösséget. Mint már korábban említettem, fogadnak önkénteseket, amelynek feltételeiről bővebben a honlapjukon lehet olvasni.

A Sport-szünet hátralévő része nevéhez hűen sporttal telt, sokat edzettünk, társasoztunk, főztünk együtt a kolis társaimmal, akiket nagyon szeretek. Meglátogattuk a Mullsjöi cukrászdát is, ahol csodálatos svéd fika várja a látogatókat. Egyik este Jönköpingbe is ellátogattunk, együtt vacsoráztunk és bowlingoztunk is. Nagyon jól esett kicsit kiszabadulni a mindennapok feladataiból.

Ezen a héten került sor a költözésre is, ugyanis a régi épületünk felújításra szorul. Szerencsére a barátaim segítségével sikerült viszonylag hamar átköltöznöm és berendezkednem az új szobámban. Pearl itt is megtalál bennünket, és továbbra is szívesen kéredzkedik fel egy fuvarra az épületek között. 😇

Első látogatásunk Jönköpingben

Így pár hét elteltével úgy éreztük ideje kimozdulnunk szeretett városkánkból ezért szombaton meglátogattuk a környék nagyvárosát, Jönköpinget, néhány diák társaságában. Ez egyébként Svédország 9. legnagyobb városa a kb. 90 ezer lakosával. Izgatottan vártuk a kis kirándulást, ugyanis már mindenki már sokat mesélt a helyről, a diákok közül többen is ott élnek és ingáznak a város, illetve Mullsjö között. (Az egyik volt kollégám szerint azonban az egyetlen említésre méltó dolog az volt Jönköpinggel kapcsolatban, hogy itt gyártják a wc papírt, szóval én aztán különösen kíváncsi voltam!) Busszal/vonattal kb. 40 perc odajutni, szóval egyáltalán nem vészes, bár hétvégén nincs nagy választék a járatok között.

 Kicsit aggódtunk az időjárást illetően, de fellélegezhettünk, mivel érkezéskor verőfényes napsütés várt minket. Mivel a városban épp most van egy Södra Vätterbygdens konstrunda nevezetű kiállítássorozat, ezért a városnézést összekötöttük a kiállítások meglátogatásával. Összesen 120 művész alkotásainak megtekintésére van lehetőség a város különböző pontjain, a kiállítók között pedig vannak, akik egykor a folkhögskola diákjai voltak.

Szinte minden helyszínen szóba elegyedtünk a látogatókat fogadókkal, (ők legtöbbször maguk a művészek voltak), az egyik helyszínen pedig épp a művész feleségével beszélgettünk, akiről kiderült, hogy szintén magyar, azonban 7 éves kora óta Svédországban él, de még így is jól beszéli a nyelvet, pedig a szüleivel is főként svédül kommunikált.

Engem megfogott a város hangulata, annak ellenére, hogy nem sikerült az egészet bejárnunk, de hát valamit hagyni kell a következő alkalmakra is. Az abszolút kedvencem a Jönköpings läns museum volt, ott is a John Bauer részleg. John Bauer jönköpingi születésű illusztrátor volt főként svéd nép- és tündérmesékhez készített illusztrációkat. A múzeumban természetesen mindenféle dolgot meg lehetett vásárolni az ő illusztrációival, azonban a legjobb az, hogy mi magunk is részesei lehetünk ennek a világnak, a múzeumban lévő elvarázsolt erdőnek köszönhetően. Még jelmezt és kiegészítőket is választhattunk, hogy tényleg teljes legyen az élmény! Én tényleg újra gyerekként éreztem magam és ha lehetne beköltöznék abba az elvarázsolt erdőbe.

Az estét némi iszogatással töltöttük, de mivel reggel 10-től úton voltunk, este 8 körül úgy döntöttünk, vége a bulinak, ideje hazaindulni. De ahogy már említettem, szerintem még jópár alkalommal meg fogjuk látogatni Jönköpinget.

Puss och kram,

Aurél