Project management workshop - ismét Stockholm

Október vége ismét utazást tartogatott számunkra. (Én közben egy pár nap erejéig Magyarországot is megjártam egy esküvő miatt, szóval igen mozgalmas volt számomra ez a hónap.) 

A PeaceWorks Sweden lehetőséget biztosított számunkra hogy ellátogassunk egy Stockholmban megrendezésre kerülő workshopjukra. Az alkalmat olyan fiatalok számára hirdették meg, akik saját hazájukban önkéntes tevékenységet végeznek és szeretnének jobban megismerkedni a projekt szervezés módszertanával és lehetőségeivel. A workshopra érkeztek fiatalok Litvániából, Moldovából, Romániából, Görögországból, Svédországból, és persze a 4 PeaceWorks-ös önkéntes, két német barátunk és mi. Nagyon inspiráló élmény volt ennyi tudatos, kreatív és melegszívű fiatallal megismerkedni. Ottlétünk során sok volt a gyakorlat, amelynek köszönhetően csoportokban lehetőségünk volt egy saját projekt lépésről lépésre való megtervezésére és kidolgozására, és alkalmunk nyílt stockholmi szervezetek megismerésére is. 

A Mångkulturellt Centrum egy olyan szervezet Stockholmban, ami amellett hogy az előítéletek és a rasszizmus ellen küzd, olyan céllal jött létre, hogy igyekezzen inspirálni a helyi lakosokat hogy éljenek szavazati jogukkal. Érdekes kiállítást láthattunk a demokráciáról, megismerkedhettünk európai hagyományaival, és megvitattuk azt is, miért fontos aktív részeseivé válni a politikai életnek. Ha szeretnétek többet megtudni a szervezet munkájáról, az oldaluk érdekes információkkal szolgál: https://mkcentrum.se/ "Ha az ember a demokráciában álomba merül ne csodálkozzon, ha diktatúrában ébred." - hirdeti a felirat. 

Érdekes élmény volt meglátogatni a Stockholm óvárosában elhelyezkedő Dörren nevű szervezetet. Céljuk hogy a helyi fiatalok kortól, nemtől, származástól függetlenül olyan szabadidős elfoglaltságot találhassanak maguknak, ahol nyugodt körülmények között tudnak kreatívan kibontakozni. Itt lehetőségük van alkotni, textillel, fával, illetve más eszközökkel dolgozni, zenélni, podcastokat készíteni. Még saját stúdió használatára is van lehetőség. Munkájukról facebook oldalukon tudhattok meg többet. https://www.facebook.com/dorren.nu/

Ottlétünk során nagyon kedvesen fogadtak minket, és egy másik szervezettel, a Songlines-szal közösen gondoskodtak róla, hogy mi se maradjunk ki a táncból, zenéből.

A Songlines bevándorló fiatalok zenei karrierjének felkarolásával foglalkozik, akiknek nélkülük nem lenne lehetősége a kreatív alkotásra, zenetanulásra. Érdekesség, hogy Sting számukra ajánlotta fel a Polar Music Prize-zal járó pénzösszeget. http://www.songlines.se/press/sting-donates-polar-music-prize-money-to-songlines/

Az International Women's Centrum (http://www.iwc-stockholm.se/Bakgrund.html) ebédre látott vendégül bennünket, amit mind nagyra értékeltünk. Ez a helyi szervezet annak érdekében jött létre, hogy segítséget, támaszt nyújtson a Svédországba érkező nők számára. Ha nehézségeik vannak a nyelv megtanulásával, adminisztratív teendőikkel, ha veszélyben vannak vagy bármilyen tényező miatt fenyegetve érzik magukat, vagy csak egyszerűen magányosak, a központ nyitott ajtóval várja őket. Gyakran szerveznek nyelvtanfolyamokat, kézműves foglalkozásokat. 

Az utolsó állomásunk a Tensta konsthal volt (http://www.tenstakonsthall.se/?om). Ez a létesítmény a Svédországba érkező bevándorlók életét szeretné megkönnyíteni. Főként nyelvoktatással, és művészeti foglalkozásokkal próbálnak segíteni. Ottlétünk alatt mi is több kiállítást tekinthettünk meg. 

Számomra érdekes volt megfigyelni mennyire interdiszciplináris a művészeti koncepciójuk, a táncművészettől a fotón és a filmen keresztül a festészetig mindennek jutott helye a központban. Különösen tetszett, hogy iskolaidőn kívül művészeti programokat, nyári táborokat szerveznek a gyermekeknek. (Mikor ott jártunk éppen robotokat építettek alufóliából és kartonpapírból.) Emellett kávézót és kézműves foglalkozásokat is üzemeltetnek, melynek célja, hogy a bevándorlóknak legyen lehetősége a nyelvgyakorlásra, és ismereteik kicserélésére. 

Esténként sem maradtunk szórakozás nélkül, kiemelkedő program volt a cultural night, amire mindegyik ország nagy lelkesedéssel készült. A legtöbben valamilyen prezentáció segítségével mutatták be otthonukat, és sokan helyi finomságokkal is készültek. A képen a moldovai csoport asztala látható: 

A németek és mi kvízzel készültünk, ami sok vicces elemet is tartalmazott, de azért igyekeztünk átfogó képet festeni Magyarországról. Sajnos az idő szűke miatt kicsit sietnünk kellett, de így is nagyon jó élmény volt megismerkedni egymás országaival.

A workshop során nem csak hasznos információkkal, inspirációval gazdagodtunk a projekt készítéssel kapcsolatban, de sok örömteli élményben is részünk volt. Remélem még nyílik lehetőségünk találkozni a workshopon résztvevő fiatalokkal, nyíltságuk és barátságosságuk miatt könnyű volt megkedvelni őket. 

Puss och kram, 

Zita

Bielefeld II. rész

Kedden meglátogattuk a várostörténeti múzeumot, ami amellett hogy nagyon érdekes volt, jó mulatságnak is bizonyult. Sok interaktív elemmel is találkoztunk, például kipróbálhattunk egy régi villamost, és megismerkedhettünk a múltszázadi iparágakkal. 

Délután ellátogattunk a bielefeldi fociarénába, ugyanis az egyik német tanár régebben válogatott játékos volt. Még számomra is lenyűgöző volt a hatalmas épület, pedig én kevésbé vagyok járatos ebben a sportban. A tetőteraszról gyönyörű kilátás nyílt a városra, egészen Hermann emlékművéig is elláttunk. 

Ezután meglátogattuk az egyetem épületét aminek érdekessége, hogy ez az egyik leghatalmasabb összefüggő egyetemi épület Európában. A mögöttes elgondolás az volt, hogy így könnyű lesz megvalósítani egy interdiszciplináris együttműködést a tanszékek között, ám a végeredmény kissé lehangoló látványt nyújt. Leginkább egy posztapokaliptikus reptéri tranzithoz tudnám hasonlítani. Mindezek ellenére mi jól éreztük magunkat, és végre részünk lehetett egy svéd fikában (uzsonna) kávé és frissen sütött gofri formájában. Az előadótermek igen impozánsak voltak, és mint megtudtuk az egyetemen igen magas színvonalú felsőoktatás zajlik. A képen egy fali festmény látható az egyik folyosóról.

Ezután volt egy kis szabadidőnk, amelyben két diákkal csatangoltunk egyet a belvárosban. A városközpont igen hangulatosnak bizonyult, és egy helyi presszó ablakából megfigyelhettük az itt lakó emberek délutánját is. Sokféle embert láttunk megfordulni az utcán, együtt találgattuk kik lehetnek, és milyen lehet az életük itt Németországban... 

A német diákok közös vacsorát szerveztek számunkra, és asztalt foglaltak egy kínai all-you-can-eat étterembe. Azt hiszem nem túlzás azt állítani, hogy mindenki elégedett volt a választással. Az étel kiváló volt, és a nagy kerek asztalnál sokan kényelmesen elfértünk. A jó hangulatú vacsora után még megittunk egy búcsú koktélt egy közeli helyen, majd hazaindultunk. Eredetileg korán terveztünk ágyba kerülni, de az időérzékünk megviccelt minket. Jól éreztük magunkat.

Másnap délelőtt jött el a számomra legérdekesebb program. A német és svéd diákok (velünk kiegészülve) workshopon vehettek részt, ahol csoportokra bontva olyan fontos kérdéseket vitathattunk meg, melyek alapvető irányvonalak az Európai Unió jövője szempontjából. A demokrácia, emberi jogok és környezetvédelem közül én a környezetvédelmet választottam. Jó érzés volt látni, hogy ez a téma nem csak számomra, de mások számára is fontos volt.



Ebéd után meglátogattuk a Welthaus nevű helyi NGO-t, akik bemutatták számunkra munkájukat. Egyrészről sokat segítenek helyi szinten nyelvoktatással és az újonnan az országba érkezők útjának egyengetésével, másrészt olyan területeken is segítséget nyújtanak, mint például Peru, vagy Afrika bizonyos országai. Munkájukról bővebben itt olvashattok: https://www.welthaus.de/

Ezután sajnos elérkezett az utolsó este, melynek során a tanárok és a diákok BBQ-val készültek számunkra az iskola területén. Hamar eltelt ez a pár nap, bár a sok program után nagyon elfáradtunk. Másnap hosszú hazaút várt ránk, amelynek a végén boldogan bújtunk -végre a saját- ágyunkba.

Puss och kram:

Zita

Bielefeld I. rész

Egy héttel a stockholmi tréning után máris következett az újabb kaland, ugyanis az international class Németországba utazott és minket is meghívtak, ha már úgyis járunk az óráikra is. Az úti cél Bielefeld volt, az egyik ottani iskolával kezd ugyanis kialakulni valamiféle testvériskolai viszony.

Korábban soha nem hallottam erről a városról, úgyhogy az első dolgom természetesen az volt, hogy utánanéztem mit lehet róla tudni. Mint kiderült, a város arról híres, hogy van róla egy összeesküvés-elmélet, miszerint ez a város nem is létezik. És még pályázatot is írtak ki, 1 millió eurót nyerhetett az, aki bebizonyítja, hogy az elmélet igaz. Nekem már ennyi elég volt, hogy izgatottan várjam az utazást! Természetesen az összeesküvés-elméletet a házigazdáink is megemlítették és együtt jó röhögtünk rajta.

Tavasszal tehát a német diákok jöttek Mullsjöbe, most pedig viszonoztuk a látogatást és mi töltöttünk 4 napot náluk. Az utazással viszont elment még kettő, szóval összesen 6 napig voltunk távol. A 12 órás buszozás elég megterhelő volt, de annyira azért nem, hogy kihagyjuk a szombat esti bulit, úgyhogy miután lepakoltunk kezdtünk is készülődni. A nagy kérdés az volt, hogy hogyan jutunk be a városba, ugyanis az iskola elég távol volt a központtól, buszjegyet meg csak készpénzzel tudtunk volna venni, de az meg egyikünknél sem volt, úgyhogy az eredeti terv az volt, hogy gyalog megyünk. A sors azonban megszánt minket és pont akkor jött egy busz amikor kiléptünk az iskola kapuján, mi pedig úgy döntöttünk szerencsét próbálunk és megmondjuk, hogy nem tudunk jegyet venni. Sikerrel jártunk és a sofőr felengedett minket, úgyhogy most már tényleg nem állt semmilyen akadály az utunkban.

A városközpontban találkoztunk a német diákokkal aztán végül a Stereo nevű helyen kötöttünk ki. Jól éreztük magunkat, de nekem a zene annyira nem jött be, pedig három terem is volt. Amit furcsának találtam az az, hogy a buli végén kellett fizetni mindent, az elején simán beengednek, kapsz egy kártyát és azon jelölik, hogy mit fogyasztottál, hány dolgod volt a ruhatárban és a belépőt is a végén fizeted ki ezekkel együtt. Érdekes megoldás, de így legalább a beengedés és a kiszolgálás elég gyorsan megy.

A vasárnapi program az egész napos túrázás volt, cirka 3 óra alvás után azt kell, hogy mondjam, nagyon a topon voltunk. Először Detmoldba autóztunk, kb. egy órára Bielefeldtől, és nyitásra ott is voltunk az Adlerwarte Berlebeckben, ami egy madárles és madárpark, ahol különféle ragadozómadarakat figyelhetünk meg és még egy különleges show részesei is lehetünk. Mivel imádom a madarakat ezért számomra ez a hely maga volt a mennyország, elképesztő volt ezeket a hatalmas és csodálatos állatokat ilyen közelről látni, na meg azt, hogy mennyire jól be vannak idomítva.

A következő úticélunk a Hermann-emlékmű (Hermannsdenkmal) volt, amely Németország egyik legnépszerűbb látványossága, de szerintem nem sokan hallottunk róla korábban, ugyanis szinte mindenki csodálkozott, hogy mit keres egy „Hermészt ábrázoló szobor” Németország kellős közepén. Az idegenvezetőnk nagyon sok érdekes információval szolgált és az is kiderült, hogy a szobor nem Hermészt ábrázolja, hanem Arminiust, aki germán törzseket egyesítve három római légiót győzött le, ezzel pedig a német összefogás szimbólumává vált. Egy ehhez hasonló emlékmű Minnesotában is van, egy főként németek által lakott városban.

Lehetőségünk volt felmászni a talapzatra, illetve bemenni a szobor belsejébe is. Én az utóbbit kihagytam, ugyanis már a talapzat is elég magas volt nekem és nagyon szűk, szóval kissé felerősödött a tériszonyom, úgyhogy néhány perc után inkább visszatértem a földre.

Az egész napos túra alaposan lefárasztott mindenkit, de este azért még bementünk a városba, hogy megigyunk egy limonádét az egyik német lánnyal (én ittam egy nagyon finom smoothie-t is), de nem bírtuk túl sokáig.

Hétfő reggel megvolt a hivatalos üdvözlés és kaptunk egy kis körbevezetést is a suliban, nekem nagyon tetszett, viszonylag új épület és nagyon jól felszerelt. Néhány információt az iskola működéséről is megtudtunk és én kezdetben azt hittem, hogy ez a német iskola sok mindenben hasonlít a mi folkhögskolánkhoz, de aztán rájöttem, hogy bár van átfedés, azért a német suli mégis csak szigorúbban veszi a szabályokat és nem annyira szabadelvűek, mint itt, Svédországban. Ezután rögtön be is dobtak minket a mélyvízbe a németórával. Nyilván nem volt annyira vészes, csak pár alapvető kifejezésre volt idő, de nekem már az is nehézséget okozott, mivel soha semmi közöm nem volt a némethez és a kiejtés nagyon távol áll tőlem. De nem mondom, hogy ez a nyelvóra meghozta volna hozzá a kedvem.

A német után jöhetett egy jó kis angolóra is, a Brexit volt a téma és arról kellett a németekkel együtt társalognunk meg „vitatkoznunk”. Ezután pedig a művészet órát látogattuk meg, de épp nagy munkában voltak a diákok, úgyhogy nem zavartunk sokáig, de a látottak és elmondottak alapján tök érdekes dolgokkal foglalkoznak.

Délután Bethelbe látogattunk, Bielefeld egyik városrészébe, ami arról híres, hogy ez egy kvázi egészségügyi központ és nagyon sok beteg, pszichés problémákkal rendelkező, illetve fogyatékkal élő személy tartózkodik és lakik ott. A világ minden tájáról jönnek ide betegek, ugyanis nagyon sok területen itt tudják a legjobb segítséget nyújtani. Nagyon inspiráló volt hallani a hely történetét, hogy milyen szerepet játszik az egyház, és hogy ez az egész az összefogásnak köszönhető, ugyanis főként adományokból tartják fent magukat. Fun fact, hogy a robottechnológiára is nagyon sokat áldoznak és mindenféle robotokkal kapcsolatos kutatást is finanszíroznak.

Néhány szabad óra után az estét közös főzőcskézéssel töltöttük és a vacsora tök jól sikerült, szerencsére volt, aki kezébe vegye az irányítást.

Folytatás hamarosan…

Puss och kram,

Aurél

Az On-Arrival tréning után - PeaceWorks Sweden és a Stockholmi hétvége

A training utolsó napja vegyes érzéseket keltett bennem. Egyrészt szomorú voltam hogy véget ér, mert megkedveltem a többi önkéntest és jól esett egy kis környezetváltozás, másrészt izgatott voltam, és vártam hogy ismét a Folkhögskolában legyünk, mert kezdtek hiányozni az ottani társak.

Az utolsó nap beszámoltunk egymásnak a múzeumban szerzett élményeinkről, és reflektálhattunk a városban szerzett élményekre is. Lehetőségünk volt elbúcsúzni egymástól, és lekerekíteni az együtt töltött pár napot. Emlékül mindenki kapott egy ESC-s esőkabátot és pólót, ami hasznos ajándéknak bizonyult.

Este közösen megnéztük a naplementét ami gyönyörű volt, utána pedig megvacsoráztunk. Jól esett kimozdulni kicsit, észre sem vettem mennyire hiányzott már a városi élet. Gyalog tértünk vissza a szállásunkra, amit nem bántunk, mert a város valóban gyönyörű volt.



Az On-arrival traininget követően lehetőségünk volt részt venni egy találkozón fogadó szervezetünkkel, a PeaceWorks Swedennel. Ebben az évben négyen végzünk önkéntes munkát az országban rajtuk keresztül, így a pénteki napot mind együtt töltöttük. 

Megismerkedhettünk a szervezet munkájával és a korábbi ESC önkéntesekkel kapcsolatos tapasztalataikkal. Sok fontos információra, érdekességre hívták fel a figyelmünket Svédországgal és az önkéntességgel kapcsolatban, valamint lehetőség volt megvitatni a kérdéses pontokat is. Sok ötletet, inspirációt nyújtottak a saját projektek megvalósításához is, amelynek köszönhetően nekünk is sikerült ihletet merítenünk. Tetszett az, hogy mivel kevesen voltunk, ezért volt lehetőség rá, hogy a találkozó személyes hangvételű legyen. Nagyon tetszett a PeaceWorks irodája is, mert nagyon modern és barátságos volt. Ezután a nap után már sokkal magabiztosabbnak éreztem magam azzal kapcsolatban, hogy hogyan is képzeljem el ezt az évet, és hogy mennyi mindent ki lehet hozni belőle.

Miután végeztünk, kezdetét vette a pihenés. Úgy éreztem a sok élmény után szükségem van egy kis egyedüllétre, így sétálni indultam Stockholmban, felkeresve a kedvenc helyeimet, amelyekhez kedves emlékek kötnek. Ellátogattam a Fotografiska múzeumba, ami mindig remek feltöltődést jelent számomra. A múzeum előtt kicsit megpihentem egy padon, és bámultam a hullámokat. Jó volt egy kicsit elgondolkozni a sok élményről, benyomásról, és hogy hová is tart jelenleg az élet. De nem töltöttem az egész estét filozofálással, a többiek -akik a tréning után szintén Stockholmban maradtak a hétvégére- már vártak. Megvacsoráztunk, utána pedig úgy döntöttünk belevetjük magunkat a Stockholmi éjszakába. Nagyon jól éreztem magam, jót buliztunk a többi önkéntessel. Régen nem táncoltam már, és sajnos Mullsjöben sincs sok lehetőségem, úgyhogy nagyra értékeltem az alkalmat.

Másnap a két német önkéntessel töltöttem a nap nagy részét, akik szintén a PeaceWorks-höz tartoznak. Ráérősen megreggeliztünk egy hangulatos pékségben, majd a rossz időre való tekintettel meglátogattuk a Historiska múzeumot, ami nagyon érdekes volt. A hétvége hátralevő részét egy svéd barátomnál töltöttem, aki Stockholm közelében lakik. Jó volt újra látni, és jól esett kicsit kiszakadni az "önkéntes üzemmódból" és a kolis életformából. A hétvége után feltöltődve értem vissza Mullsjöbe.

Puss och kram,
Zita