Egy héttel a stockholmi tréning
után máris következett az újabb kaland, ugyanis az international class
Németországba utazott és minket is meghívtak, ha már úgyis járunk az óráikra
is. Az úti cél Bielefeld volt, az egyik ottani iskolával kezd ugyanis
kialakulni valamiféle testvériskolai viszony.
Korábban soha nem hallottam erről
a városról, úgyhogy az első dolgom természetesen az volt, hogy utánanéztem mit
lehet róla tudni. Mint kiderült, a város arról híres, hogy van róla egy
összeesküvés-elmélet, miszerint ez a város nem is létezik. És még pályázatot is
írtak ki, 1 millió eurót nyerhetett az, aki bebizonyítja, hogy az elmélet igaz.
Nekem már ennyi elég volt, hogy izgatottan várjam az utazást! Természetesen az
összeesküvés-elméletet a házigazdáink is megemlítették és együtt jó röhögtünk
rajta.
Tavasszal tehát a német diákok jöttek
Mullsjöbe, most pedig viszonoztuk a látogatást és mi töltöttünk 4 napot náluk. Az
utazással viszont elment még kettő, szóval összesen 6 napig voltunk távol. A 12
órás buszozás elég megterhelő volt, de annyira azért nem, hogy kihagyjuk a
szombat esti bulit, úgyhogy miután lepakoltunk kezdtünk is készülődni. A nagy
kérdés az volt, hogy hogyan jutunk be a városba, ugyanis az iskola elég távol
volt a központtól, buszjegyet meg csak készpénzzel tudtunk volna venni, de az
meg egyikünknél sem volt, úgyhogy az eredeti terv az volt, hogy gyalog megyünk.
A sors azonban megszánt minket és pont akkor jött egy busz amikor kiléptünk az
iskola kapuján, mi pedig úgy döntöttünk szerencsét próbálunk és megmondjuk,
hogy nem tudunk jegyet venni. Sikerrel jártunk és a sofőr felengedett minket,
úgyhogy most már tényleg nem állt semmilyen akadály az utunkban.
A városközpontban találkoztunk a
német diákokkal aztán végül a Stereo nevű helyen kötöttünk ki. Jól éreztük
magunkat, de nekem a zene annyira nem jött be, pedig három terem is volt. Amit
furcsának találtam az az, hogy a buli végén kellett fizetni mindent, az elején
simán beengednek, kapsz egy kártyát és azon jelölik, hogy mit fogyasztottál,
hány dolgod volt a ruhatárban és a belépőt is a végén fizeted ki ezekkel
együtt. Érdekes megoldás, de így legalább a beengedés és a kiszolgálás elég
gyorsan megy.
A vasárnapi program az egész
napos túrázás volt, cirka 3 óra alvás után azt kell, hogy mondjam, nagyon a
topon voltunk. Először Detmoldba autóztunk, kb. egy órára Bielefeldtől, és nyitásra
ott is voltunk az Adlerwarte Berlebeckben, ami egy madárles és madárpark, ahol
különféle ragadozómadarakat figyelhetünk meg és még egy különleges show
részesei is lehetünk. Mivel imádom a madarakat ezért számomra ez a hely maga
volt a mennyország, elképesztő volt ezeket a hatalmas és csodálatos állatokat
ilyen közelről látni, na meg azt, hogy mennyire jól be vannak idomítva.
A következő úticélunk a
Hermann-emlékmű (Hermannsdenkmal) volt, amely Németország egyik legnépszerűbb
látványossága, de szerintem nem sokan hallottunk róla korábban, ugyanis szinte
mindenki csodálkozott, hogy mit keres egy „Hermészt ábrázoló szobor”
Németország kellős közepén. Az idegenvezetőnk nagyon sok érdekes információval
szolgált és az is kiderült, hogy a szobor nem Hermészt ábrázolja, hanem Arminiust,
aki germán törzseket egyesítve három római légiót győzött le, ezzel pedig a
német összefogás szimbólumává vált. Egy ehhez hasonló emlékmű Minnesotában is
van, egy főként németek által lakott városban.
Lehetőségünk volt felmászni a
talapzatra, illetve bemenni a szobor belsejébe is. Én az utóbbit kihagytam,
ugyanis már a talapzat is elég magas volt nekem és nagyon szűk, szóval kissé
felerősödött a tériszonyom, úgyhogy néhány perc után inkább visszatértem a
földre.
Az egész napos túra alaposan
lefárasztott mindenkit, de este azért még bementünk a városba, hogy megigyunk
egy limonádét az egyik német lánnyal (én ittam egy nagyon finom smoothie-t is),
de nem bírtuk túl sokáig.
Hétfő reggel megvolt a hivatalos
üdvözlés és kaptunk egy kis körbevezetést is a suliban, nekem nagyon tetszett,
viszonylag új épület és nagyon jól felszerelt. Néhány információt az iskola
működéséről is megtudtunk és én kezdetben azt hittem, hogy ez a német iskola
sok mindenben hasonlít a mi folkhögskolánkhoz, de aztán rájöttem, hogy bár van
átfedés, azért a német suli mégis csak szigorúbban veszi a szabályokat és nem
annyira szabadelvűek, mint itt, Svédországban. Ezután rögtön be is dobtak
minket a mélyvízbe a németórával. Nyilván nem volt annyira vészes, csak pár
alapvető kifejezésre volt idő, de nekem már az is nehézséget okozott, mivel
soha semmi közöm nem volt a némethez és a kiejtés nagyon távol áll tőlem. De
nem mondom, hogy ez a nyelvóra meghozta volna hozzá a kedvem.
A német után jöhetett egy jó kis
angolóra is, a Brexit volt a téma és arról kellett a németekkel együtt
társalognunk meg „vitatkoznunk”. Ezután pedig a művészet órát látogattuk meg,
de épp nagy munkában voltak a diákok, úgyhogy nem zavartunk sokáig, de a
látottak és elmondottak alapján tök érdekes dolgokkal foglalkoznak.
Délután Bethelbe látogattunk,
Bielefeld egyik városrészébe, ami arról híres, hogy ez egy kvázi egészségügyi
központ és nagyon sok beteg, pszichés problémákkal rendelkező, illetve
fogyatékkal élő személy tartózkodik és lakik ott. A világ minden tájáról jönnek
ide betegek, ugyanis nagyon sok területen itt tudják a legjobb segítséget
nyújtani. Nagyon inspiráló volt hallani a hely történetét, hogy milyen szerepet
játszik az egyház, és hogy ez az egész az összefogásnak köszönhető, ugyanis
főként adományokból tartják fent magukat. Fun fact, hogy a robottechnológiára
is nagyon sokat áldoznak és mindenféle robotokkal kapcsolatos kutatást is
finanszíroznak.
Néhány szabad óra után az estét
közös főzőcskézéssel töltöttük és a vacsora tök jól sikerült, szerencsére volt,
aki kezébe vegye az irányítást.
Folytatás hamarosan…
Puss och kram,
Aurél
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése