Midterm tréning

Még január végén sor került a midterm tréningre és így egy hónappal később végre sikerül írnom róla. Igazából korábban is lett volna időm, csak hát szerintem elég unalmas volt az egész, úgyhogy próbáltam halogatni az összefoglaló megírását amíg csak tudtam.

Ahogy már korábban is említettem, az önkéntesek különböző tréningeken vesznek részt a projekjeik alatt. Mivel mi 6 hónapnál tovább önkénteskedünk ezért mindhárom tréningre hivalatosak vagyunk, a januári midterm volt tehát az utolsó. Nagyjából ugyanazok az emberek tértek vissza, akik az on-arrival tréningen is ott voltak, egy-két új arc érkezett és néhányan hiányoztak, ugyanis ők egy későbbi tréningen vesznek részt, vagy már véget ért a projektjük. A szállás és a helyszín is maradt a korábbi, úgyhogy nagyjából már mindenki tudta mi vár majd ránk. Elég furcsa ez az egész midterm számomra, hogy őszinte legyek, ugyanis a különböző szervezetektől érkező emberek a programjaik különböző szakaszában voltak és néhányuknak csak pár hete volt hátra Svédországban, úgyhogy a félidejük már kicsit korábban letelt, ennek következtében elég nehéz olyan dolgokat találni, amelyek mindenki számára relevánsak. Talán ez volt az oka annak, hogy többen is ferde szemmel néztek a különböző feladatokra.

Az első nap ebéd után kezdődött és főként kültéri csapatépítő feladatokat csináltunk. Én ezeket általában élvezem és most sem volt semmi kifogásom ellenük, annak ellenére, hogy elég hideg volt amúgy. A nap hátralevő része prezentációkészítéssel telt, ugyanis másnap mindenki lehetőséget kapott, hogy elmondhassa mégis mit csinált eddig a projektje során.

Másnap szintén kinti programmal kezdtünk, háromfős csoportokra osztottak minket a feladatunk pedig az volt, hogy a kihívásainkról beszélgessünk és egymásnak tanácsot adjunk. Annak örültem, hogy nem az egész csoporttal kellett megosztani a dolgokat, hanem csak két emberrel, de a tanácsadás résszel nem nagyon tudtunk mit kezdeni, ugyanis annyi idő nem állt rendelkezésre, hogy alaposan megismerjük a konkrét szituációkat és egyikünk sem ment túlzottan bele a részletekbe, inkább csak apró idegesítő dolgokról beszélgettünk, mintsem „kihívásokról”. De legalább sétáltunk egy jót az iskola környékén.

Ezután a youthpass került terítékre, szerintem újdonságot nem kifejezetten hallottunk róla, de legalább mindenki megnyugodott, hogy igen még szinte senki sem kezdett el dolgozni rajta, sőt a legtöbbeknek még hozzáférésük sincs. Mi nemrég érdeklődtünk a mentoroknál, de eléggé elveszettnek tűntek a kérdéssel kapcsolatban, ami csak azért érthetetlen számomra, mert már minimum 5 éve fogad a suli önkénteseket, nem mi vagyunk az elsők. Na mindegy, remélhetőleg hamarosan megoldódik a dolog, aztán mi is elkezdhetjük írni.

Ebéd után megérkezett a national agency, ők voltak a már korábban említett prezentációk fő közönsége. Ez a rész volt a kedvencem az egész tréning alatt, végre igazán képet kaptunk arról, hogy ki mit csinál az adott projektben. Ismét megbizonyosodtam arról, hogy jól döntöttem amikor erre a projektre jelentkeztem, ugyanis annak ellenére, hogy elég sok érdekes dolgot hallottunk, egyik prezentáció során sem éreztem azt, hogy mondjuk szívesen csinálnám azt, amit ők. Az egyetlen projekt, ami felkeltette az érdeklődésemet az valamiféle zenével, koncertekkel, programszervezéssel foglalkozó szervezeté volt, ahol két francia lány önkénteskedik. Az ő akcentusuk viszont annyira erős volt, hogy nagyon nehezen értettem meg mit is csinálnak pontosan és egy idő után teljesen elvesztettem a fonalat azzal kapcsolatban, hogy mit is csinálnak, de mint utólag kiderült, nem én voltam az egyetlen.

Nagyon büszke voltam az saját prezentációnkra, nem akartuk túlbonyolítani a dolgot és mivel szabad kezet adtak a formátummal kapcsolatban így mi a suli térképét rajzoltuk meg egy jó nagy darab papírra és annak a segítségével meséltük el, hogy mit is csinálunk itt Mullsjöben. Szerintem tök jól összeraktuk és minden lényeges információ elhangzott, a kis önismereti csoportunk mindenkinek nagyon tetszett, meg az is, hogy milyen sok energiát fektetünk a nyelvtanulásba.

Az önkéntesek prezentációi után a national agency tartott egy előadást arról, hogy ők mit csinálnak és hogy az önkéntesség mellett milyen más külföldi lehetőségekre van lehetőségünk még a későbbiekben pályázni.

A harmadik nap egész rövidre sikeredett, főként a jövőről volt szó, kinek milyen tervei vannak a projekt hátralevő részére, ezután pedig arról beszélgettünk, hogy ki hogyan tervez elbúcsúzni, vagy, hogy egyáltalán hogyan kellene. Én ezt még elég korainak éreztem tekintve, hogy még 4 hónapig itt leszünk és nem szeretnék még a hazatérésre gondolni, hanem inkább élvezni akarom az ittlétemet. De tekintve, hogy az elmúlt fél év milyen gyorsan eltelt, lehet nem árt korán tervezgetni.

Összességében az on-arrival tréninggel összevetve én ezt az utóbbit kevésbé éreztem hasznosnak, nagyon sok dolgot már korábban is hallottunk az újdonságok közül meg nem sok minden tűnt relevánsnak. A társaság miatt viszont megérte a tréning, szerintem mindenki nagyon örült, hogy újra láthattuk egymást.

Puss och kram,

Aurél