Melodifestivalen 2020 II. rész - A döntő

A Melodifestivalen döntőjére két nappal ezelőtt, március 7-én, szombaton került sor, úgyhogy még mindig elég friss az élmény, és szerintem nem sikerült még teljesen feldolgoznom az eseményeket, de szerettem volna minél hamarabb dokumentálni, amíg emlékszem a részletekre.

Már kezdettől fogva úgy terveztem, hogy ha elmegyek a Melodifestivalenre, akkor az egész hétvégét Stockholmban fogom tölteni, így már csütörtök délután útnak indultam és vasárnap késő este tértem haza. Magára a showra egyedül mentem, de mivel a barátaimmal szerettünk volna egy kis időt együtt tölteni a sulin kívül is, így ők pénteken, órák után csatlakoztak hozzám. A pénteki programom főként városnézésből állt, végre eljutottam az ABBA múzeumba, ami hatalmas élmény volt számomra, illetve találkoztam két lánnyal, akiket az egyik tréningen ismertem meg, ugyanis egyikük Stockholmban él, a másik pedig épp látogatóban volt.

Aznap még volt egy utolsó kétségbeesésem, ugyanis a svéd köztévé összehívott egy meetinget, miután a dánok úgy döntöttek, hogy a saját dalválasztó showjukat közönség nélkül tartják meg a 16.000 fős arénájukban a csodás koronavírus miatt. Végül aztán megszületett a döntés, hogy a Melodifestivalen a tervek szerint fog zajlani tehát megnyugodhattam. Szerintem tuti idegösszeroppanást kaptam volna, ha utolsó pillanatban lefújják az egészet, azok után, hogy október óta erre vártam.

Péntek este megérkeztek a barátaim, utána rögtön el is mentünk bulizni, majd másnap folytattuk a városnézést, de eléggé lazára vettük a programot és oda mentünk és azt csináltunk, amihez épp kedvünk volt.

Délután aztán visszatértünk a szállásunkra, aztán amíg a többiek pihentek én készülődtem az estére. A show hivatalosan 8-kor kezdődött, de mivel az arénába 30.000 embernek kellett bejutnia, úgy döntöttem, hogy korán elindulok és 6-kor már ott voltam a helyszínen. Mivel az aréna a városon kívül van én pedig ott még sosem jártam ezért miután leszálltam a vonatról a tömeget kezdtem követni. Nem volt nehéz felismerni, hogy kik azok, akik a Melodifestivalenre mennek, elég volt követni a sok flittert. Az aréna mellett egy hatalmas bevásárlóközpont van, a Mall Of Scandinavia, a buli már ott elkezdődött, mindenféle programokkal várták a rajongókat.

Szerintem soha nem fogom elfelejteni az érzést, amikor először megláttam az arénát és a Melodifestivalen 2020 feliratot majd, amikor bejutottam az arénába még inkább leesett az állam, de nem csak a hatalmas tömeg és a gyönyörű színpad meg fények miatt, hanem mert annyira jó volt látni, hogy ez az egész nem csak számomra az év legnagyobb bulija, hanem még 30.000 másik ember számára is. Annyi ragyogó, csillogó, világító outfitet és kiegészítőket soha életemben nem láttam még korábban, tényleg mindenki kitett magáért és bedobott mindent.

Mielőtt elfoglaltam a helyem a parketten, körbenéztem kicsit és próbáltam találni embereket, akiket megszólíthatok, hogy készítsenek rólam képet. Először két lányt kértem meg, cserébe készítettem róluk, aztán egy idősebb férfi engem kért meg, hogy csináljak néhányat a családjáról, majd ő csinált rólam néhányat.

Ezután elindultam, hogy megkeressem a helyem, közben a greenroom mellett is elhaladtam, ahol megcsodálhattam a nyerteseknek járó trófeát (svédül: Den stora sångfågeln, magyarul: A hatalmas énekesmadár).

Szerintem nagyon jó helyen ültem, közel a színpadhoz, az egyetlen baj csak az volt, hogy az egyik kamera néha belelógott a képbe, de mivel ez egy tv-műsor felvétel, szerintem elkerülhetetlen az ilyesmi. Amíg várakoztunk táncosok léptek fel a színpadon, majd pedig az egyik producer készítette fel a közönséget arra, hogy mire számíthatunk, illetve, hogy mit várnak tőlünk. Kapott ugyanis mindenki egy lufit és egy piros kendőt, ezeket kellett lobogtatnunk, a lufit minden dal előtt, a piros kendőt pedig a Vamos Amigos közben. Paul Rey dala közben pedig mindenki a telefonját tartotta a magasba.

Mindeközben arra lettem figyelmes, hogy épp Christer Björkman, aki közel 20 évig volt a Melodifestivalen producere (idén volt az első éve senior producerként) sétált el mellettem, majd vissza, aztán láttam, hogy néhányan fotózkodnak vele, így én is megkértem, hogy hadd készítsek vele egy képet. Szerintem a legtöbb embernek nem mond sokat a neve, de itt Svédországban mindenki tudja, hogy kiről van szó, ha felbukkan a neve.

8 órakor aztán végre kezdetét vette a műsor, először a műsorvezetők énekeltek meg táncoltak, aztán jöhettek a versenyzők. Minden dalt élveztem és a legtöbbet végig énekeltem (vagyis inkább torkom szakadtából üvöltöttem) meg táncoltam A kedvencem, Dotter hetedikként lépett fel, és egyszerűen csodálatos volt a produkciója, számomra messze az este fénypontja volt és nem csak átvitt értelemben, hanem szó szerint is, a lézershowjával. Egyébként ő már 2 évvel korábban is versenyzett, mint énekes, de akkor nem sikerült a döntőbe jutnia, viszont dalszerzőként ez már a harmadik dala volt a döntőben. Szerintem érdekes amúgy, hogy az első próbálkozásánál nem ő írta a dalt, és nem is jutott a döntőbe, viszont az általa írt dalok meg mind döntőbe jutottak eddig.

Melettem egy belga srác ült, az „unalmasabb” részeknél vele beszélgettem, neki ez már az 5. Melodifestivalenje volt és azt mondta, hogy ha az ember egyszer részt vesz, akkor utána nem tudja megállni, hogy ne térjen vissza. Ezt valahogy magamtól is sejtettem egyébként, ugyanis amikor elkezdődött a műsor, már akkor éreztem a késztetést, hogy jövőre ismét jönnöm kell.

A győztest egy nemzetközi zsűri és a közönség közösen választja, először a zsűri pontjait jelentették be, 8 különböző országból szavaztak. Megmondom őszintén, hogy a szavazás nagy része kiesett számomra, annyira izgultam, hogy konkrétan fel sem tudtam fogni mi történik körülöttem. A zsűri pontjai alapján holtversenyben első helyen állt a kedvencem, Dotter illetve a The Mamas akik már tavaly is ott voltak az Eurovízión, John Lundvik vokalistáiként.

Néhány interval act után aztán végre jöhettek a közönség pontjai. Szerintem nagyon izgalmas és intenzív volt a pontbejelentés, okozott néhány meglepetést volt néhány dal, amely esetén a közönség és a zsűri nem igazán értett egyet. Dotter pontjait utoljára jelentették be és 72 pontra lett volna szüksége ahhoz, hogy nyerjen, azonban csak 71 pontot kapott a közönségtől, így a The Mamas nyertek.  Konkrétan már meg sem lepődtem, a kedvenceim ugyanis szinte mindig második helyen végeznek, legyen szó akár Eurovízióról akár nemzeti döntőkről. De az kicsit elszomorít, hogy csak egy ponton múlott, hogy a kedvencem nyerjen. A suliban szinte mindenki Dotternek szurkolt, úgyhogy legalább velük megoszthatom a bánatomat. 😊

A végeredmény ellenére is nagyon boldog vagyok, tökéletes volt az estém, álmomban sem gondoltam volna, hogy ekkora élmény lesz ez az egész, az meg csak a hab lett volna a tortán, ha Dotter nyer. Akkora energiát kaptam, hogy utána egész éjszaka nem is tudtam aludni. 

Amiért kicsit szomorú vagyok az az, hogy ezennel vége a 2020-as Melodifestivalennek és most várhatok majdnem egy évet a következőig. Májusban viszont Eurovízió, addig már nincs sok hátra!

Puss och kram,

Aurél