Project management workshop - ismét Stockholm

Október vége ismét utazást tartogatott számunkra. (Én közben egy pár nap erejéig Magyarországot is megjártam egy esküvő miatt, szóval igen mozgalmas volt számomra ez a hónap.) 

A PeaceWorks Sweden lehetőséget biztosított számunkra hogy ellátogassunk egy Stockholmban megrendezésre kerülő workshopjukra. Az alkalmat olyan fiatalok számára hirdették meg, akik saját hazájukban önkéntes tevékenységet végeznek és szeretnének jobban megismerkedni a projekt szervezés módszertanával és lehetőségeivel. A workshopra érkeztek fiatalok Litvániából, Moldovából, Romániából, Görögországból, Svédországból, és persze a 4 PeaceWorks-ös önkéntes, két német barátunk és mi. Nagyon inspiráló élmény volt ennyi tudatos, kreatív és melegszívű fiatallal megismerkedni. Ottlétünk során sok volt a gyakorlat, amelynek köszönhetően csoportokban lehetőségünk volt egy saját projekt lépésről lépésre való megtervezésére és kidolgozására, és alkalmunk nyílt stockholmi szervezetek megismerésére is. 

A Mångkulturellt Centrum egy olyan szervezet Stockholmban, ami amellett hogy az előítéletek és a rasszizmus ellen küzd, olyan céllal jött létre, hogy igyekezzen inspirálni a helyi lakosokat hogy éljenek szavazati jogukkal. Érdekes kiállítást láthattunk a demokráciáról, megismerkedhettünk európai hagyományaival, és megvitattuk azt is, miért fontos aktív részeseivé válni a politikai életnek. Ha szeretnétek többet megtudni a szervezet munkájáról, az oldaluk érdekes információkkal szolgál: https://mkcentrum.se/ "Ha az ember a demokráciában álomba merül ne csodálkozzon, ha diktatúrában ébred." - hirdeti a felirat. 

Érdekes élmény volt meglátogatni a Stockholm óvárosában elhelyezkedő Dörren nevű szervezetet. Céljuk hogy a helyi fiatalok kortól, nemtől, származástól függetlenül olyan szabadidős elfoglaltságot találhassanak maguknak, ahol nyugodt körülmények között tudnak kreatívan kibontakozni. Itt lehetőségük van alkotni, textillel, fával, illetve más eszközökkel dolgozni, zenélni, podcastokat készíteni. Még saját stúdió használatára is van lehetőség. Munkájukról facebook oldalukon tudhattok meg többet. https://www.facebook.com/dorren.nu/

Ottlétünk során nagyon kedvesen fogadtak minket, és egy másik szervezettel, a Songlines-szal közösen gondoskodtak róla, hogy mi se maradjunk ki a táncból, zenéből.

A Songlines bevándorló fiatalok zenei karrierjének felkarolásával foglalkozik, akiknek nélkülük nem lenne lehetősége a kreatív alkotásra, zenetanulásra. Érdekesség, hogy Sting számukra ajánlotta fel a Polar Music Prize-zal járó pénzösszeget. http://www.songlines.se/press/sting-donates-polar-music-prize-money-to-songlines/

Az International Women's Centrum (http://www.iwc-stockholm.se/Bakgrund.html) ebédre látott vendégül bennünket, amit mind nagyra értékeltünk. Ez a helyi szervezet annak érdekében jött létre, hogy segítséget, támaszt nyújtson a Svédországba érkező nők számára. Ha nehézségeik vannak a nyelv megtanulásával, adminisztratív teendőikkel, ha veszélyben vannak vagy bármilyen tényező miatt fenyegetve érzik magukat, vagy csak egyszerűen magányosak, a központ nyitott ajtóval várja őket. Gyakran szerveznek nyelvtanfolyamokat, kézműves foglalkozásokat. 

Az utolsó állomásunk a Tensta konsthal volt (http://www.tenstakonsthall.se/?om). Ez a létesítmény a Svédországba érkező bevándorlók életét szeretné megkönnyíteni. Főként nyelvoktatással, és művészeti foglalkozásokkal próbálnak segíteni. Ottlétünk alatt mi is több kiállítást tekinthettünk meg. 

Számomra érdekes volt megfigyelni mennyire interdiszciplináris a művészeti koncepciójuk, a táncművészettől a fotón és a filmen keresztül a festészetig mindennek jutott helye a központban. Különösen tetszett, hogy iskolaidőn kívül művészeti programokat, nyári táborokat szerveznek a gyermekeknek. (Mikor ott jártunk éppen robotokat építettek alufóliából és kartonpapírból.) Emellett kávézót és kézműves foglalkozásokat is üzemeltetnek, melynek célja, hogy a bevándorlóknak legyen lehetősége a nyelvgyakorlásra, és ismereteik kicserélésére. 

Esténként sem maradtunk szórakozás nélkül, kiemelkedő program volt a cultural night, amire mindegyik ország nagy lelkesedéssel készült. A legtöbben valamilyen prezentáció segítségével mutatták be otthonukat, és sokan helyi finomságokkal is készültek. A képen a moldovai csoport asztala látható: 

A németek és mi kvízzel készültünk, ami sok vicces elemet is tartalmazott, de azért igyekeztünk átfogó képet festeni Magyarországról. Sajnos az idő szűke miatt kicsit sietnünk kellett, de így is nagyon jó élmény volt megismerkedni egymás országaival.

A workshop során nem csak hasznos információkkal, inspirációval gazdagodtunk a projekt készítéssel kapcsolatban, de sok örömteli élményben is részünk volt. Remélem még nyílik lehetőségünk találkozni a workshopon résztvevő fiatalokkal, nyíltságuk és barátságosságuk miatt könnyű volt megkedvelni őket. 

Puss och kram, 

Zita

Bielefeld II. rész

Kedden meglátogattuk a várostörténeti múzeumot, ami amellett hogy nagyon érdekes volt, jó mulatságnak is bizonyult. Sok interaktív elemmel is találkoztunk, például kipróbálhattunk egy régi villamost, és megismerkedhettünk a múltszázadi iparágakkal. 

Délután ellátogattunk a bielefeldi fociarénába, ugyanis az egyik német tanár régebben válogatott játékos volt. Még számomra is lenyűgöző volt a hatalmas épület, pedig én kevésbé vagyok járatos ebben a sportban. A tetőteraszról gyönyörű kilátás nyílt a városra, egészen Hermann emlékművéig is elláttunk. 

Ezután meglátogattuk az egyetem épületét aminek érdekessége, hogy ez az egyik leghatalmasabb összefüggő egyetemi épület Európában. A mögöttes elgondolás az volt, hogy így könnyű lesz megvalósítani egy interdiszciplináris együttműködést a tanszékek között, ám a végeredmény kissé lehangoló látványt nyújt. Leginkább egy posztapokaliptikus reptéri tranzithoz tudnám hasonlítani. Mindezek ellenére mi jól éreztük magunkat, és végre részünk lehetett egy svéd fikában (uzsonna) kávé és frissen sütött gofri formájában. Az előadótermek igen impozánsak voltak, és mint megtudtuk az egyetemen igen magas színvonalú felsőoktatás zajlik. A képen egy fali festmény látható az egyik folyosóról.

Ezután volt egy kis szabadidőnk, amelyben két diákkal csatangoltunk egyet a belvárosban. A városközpont igen hangulatosnak bizonyult, és egy helyi presszó ablakából megfigyelhettük az itt lakó emberek délutánját is. Sokféle embert láttunk megfordulni az utcán, együtt találgattuk kik lehetnek, és milyen lehet az életük itt Németországban... 

A német diákok közös vacsorát szerveztek számunkra, és asztalt foglaltak egy kínai all-you-can-eat étterembe. Azt hiszem nem túlzás azt állítani, hogy mindenki elégedett volt a választással. Az étel kiváló volt, és a nagy kerek asztalnál sokan kényelmesen elfértünk. A jó hangulatú vacsora után még megittunk egy búcsú koktélt egy közeli helyen, majd hazaindultunk. Eredetileg korán terveztünk ágyba kerülni, de az időérzékünk megviccelt minket. Jól éreztük magunkat.

Másnap délelőtt jött el a számomra legérdekesebb program. A német és svéd diákok (velünk kiegészülve) workshopon vehettek részt, ahol csoportokra bontva olyan fontos kérdéseket vitathattunk meg, melyek alapvető irányvonalak az Európai Unió jövője szempontjából. A demokrácia, emberi jogok és környezetvédelem közül én a környezetvédelmet választottam. Jó érzés volt látni, hogy ez a téma nem csak számomra, de mások számára is fontos volt.



Ebéd után meglátogattuk a Welthaus nevű helyi NGO-t, akik bemutatták számunkra munkájukat. Egyrészről sokat segítenek helyi szinten nyelvoktatással és az újonnan az országba érkezők útjának egyengetésével, másrészt olyan területeken is segítséget nyújtanak, mint például Peru, vagy Afrika bizonyos országai. Munkájukról bővebben itt olvashattok: https://www.welthaus.de/

Ezután sajnos elérkezett az utolsó este, melynek során a tanárok és a diákok BBQ-val készültek számunkra az iskola területén. Hamar eltelt ez a pár nap, bár a sok program után nagyon elfáradtunk. Másnap hosszú hazaút várt ránk, amelynek a végén boldogan bújtunk -végre a saját- ágyunkba.

Puss och kram:

Zita

Bielefeld I. rész

Egy héttel a stockholmi tréning után máris következett az újabb kaland, ugyanis az international class Németországba utazott és minket is meghívtak, ha már úgyis járunk az óráikra is. Az úti cél Bielefeld volt, az egyik ottani iskolával kezd ugyanis kialakulni valamiféle testvériskolai viszony.

Korábban soha nem hallottam erről a városról, úgyhogy az első dolgom természetesen az volt, hogy utánanéztem mit lehet róla tudni. Mint kiderült, a város arról híres, hogy van róla egy összeesküvés-elmélet, miszerint ez a város nem is létezik. És még pályázatot is írtak ki, 1 millió eurót nyerhetett az, aki bebizonyítja, hogy az elmélet igaz. Nekem már ennyi elég volt, hogy izgatottan várjam az utazást! Természetesen az összeesküvés-elméletet a házigazdáink is megemlítették és együtt jó röhögtünk rajta.

Tavasszal tehát a német diákok jöttek Mullsjöbe, most pedig viszonoztuk a látogatást és mi töltöttünk 4 napot náluk. Az utazással viszont elment még kettő, szóval összesen 6 napig voltunk távol. A 12 órás buszozás elég megterhelő volt, de annyira azért nem, hogy kihagyjuk a szombat esti bulit, úgyhogy miután lepakoltunk kezdtünk is készülődni. A nagy kérdés az volt, hogy hogyan jutunk be a városba, ugyanis az iskola elég távol volt a központtól, buszjegyet meg csak készpénzzel tudtunk volna venni, de az meg egyikünknél sem volt, úgyhogy az eredeti terv az volt, hogy gyalog megyünk. A sors azonban megszánt minket és pont akkor jött egy busz amikor kiléptünk az iskola kapuján, mi pedig úgy döntöttünk szerencsét próbálunk és megmondjuk, hogy nem tudunk jegyet venni. Sikerrel jártunk és a sofőr felengedett minket, úgyhogy most már tényleg nem állt semmilyen akadály az utunkban.

A városközpontban találkoztunk a német diákokkal aztán végül a Stereo nevű helyen kötöttünk ki. Jól éreztük magunkat, de nekem a zene annyira nem jött be, pedig három terem is volt. Amit furcsának találtam az az, hogy a buli végén kellett fizetni mindent, az elején simán beengednek, kapsz egy kártyát és azon jelölik, hogy mit fogyasztottál, hány dolgod volt a ruhatárban és a belépőt is a végén fizeted ki ezekkel együtt. Érdekes megoldás, de így legalább a beengedés és a kiszolgálás elég gyorsan megy.

A vasárnapi program az egész napos túrázás volt, cirka 3 óra alvás után azt kell, hogy mondjam, nagyon a topon voltunk. Először Detmoldba autóztunk, kb. egy órára Bielefeldtől, és nyitásra ott is voltunk az Adlerwarte Berlebeckben, ami egy madárles és madárpark, ahol különféle ragadozómadarakat figyelhetünk meg és még egy különleges show részesei is lehetünk. Mivel imádom a madarakat ezért számomra ez a hely maga volt a mennyország, elképesztő volt ezeket a hatalmas és csodálatos állatokat ilyen közelről látni, na meg azt, hogy mennyire jól be vannak idomítva.

A következő úticélunk a Hermann-emlékmű (Hermannsdenkmal) volt, amely Németország egyik legnépszerűbb látványossága, de szerintem nem sokan hallottunk róla korábban, ugyanis szinte mindenki csodálkozott, hogy mit keres egy „Hermészt ábrázoló szobor” Németország kellős közepén. Az idegenvezetőnk nagyon sok érdekes információval szolgált és az is kiderült, hogy a szobor nem Hermészt ábrázolja, hanem Arminiust, aki germán törzseket egyesítve három római légiót győzött le, ezzel pedig a német összefogás szimbólumává vált. Egy ehhez hasonló emlékmű Minnesotában is van, egy főként németek által lakott városban.

Lehetőségünk volt felmászni a talapzatra, illetve bemenni a szobor belsejébe is. Én az utóbbit kihagytam, ugyanis már a talapzat is elég magas volt nekem és nagyon szűk, szóval kissé felerősödött a tériszonyom, úgyhogy néhány perc után inkább visszatértem a földre.

Az egész napos túra alaposan lefárasztott mindenkit, de este azért még bementünk a városba, hogy megigyunk egy limonádét az egyik német lánnyal (én ittam egy nagyon finom smoothie-t is), de nem bírtuk túl sokáig.

Hétfő reggel megvolt a hivatalos üdvözlés és kaptunk egy kis körbevezetést is a suliban, nekem nagyon tetszett, viszonylag új épület és nagyon jól felszerelt. Néhány információt az iskola működéséről is megtudtunk és én kezdetben azt hittem, hogy ez a német iskola sok mindenben hasonlít a mi folkhögskolánkhoz, de aztán rájöttem, hogy bár van átfedés, azért a német suli mégis csak szigorúbban veszi a szabályokat és nem annyira szabadelvűek, mint itt, Svédországban. Ezután rögtön be is dobtak minket a mélyvízbe a németórával. Nyilván nem volt annyira vészes, csak pár alapvető kifejezésre volt idő, de nekem már az is nehézséget okozott, mivel soha semmi közöm nem volt a némethez és a kiejtés nagyon távol áll tőlem. De nem mondom, hogy ez a nyelvóra meghozta volna hozzá a kedvem.

A német után jöhetett egy jó kis angolóra is, a Brexit volt a téma és arról kellett a németekkel együtt társalognunk meg „vitatkoznunk”. Ezután pedig a művészet órát látogattuk meg, de épp nagy munkában voltak a diákok, úgyhogy nem zavartunk sokáig, de a látottak és elmondottak alapján tök érdekes dolgokkal foglalkoznak.

Délután Bethelbe látogattunk, Bielefeld egyik városrészébe, ami arról híres, hogy ez egy kvázi egészségügyi központ és nagyon sok beteg, pszichés problémákkal rendelkező, illetve fogyatékkal élő személy tartózkodik és lakik ott. A világ minden tájáról jönnek ide betegek, ugyanis nagyon sok területen itt tudják a legjobb segítséget nyújtani. Nagyon inspiráló volt hallani a hely történetét, hogy milyen szerepet játszik az egyház, és hogy ez az egész az összefogásnak köszönhető, ugyanis főként adományokból tartják fent magukat. Fun fact, hogy a robottechnológiára is nagyon sokat áldoznak és mindenféle robotokkal kapcsolatos kutatást is finanszíroznak.

Néhány szabad óra után az estét közös főzőcskézéssel töltöttük és a vacsora tök jól sikerült, szerencsére volt, aki kezébe vegye az irányítást.

Folytatás hamarosan…

Puss och kram,

Aurél

Az On-Arrival tréning után - PeaceWorks Sweden és a Stockholmi hétvége

A training utolsó napja vegyes érzéseket keltett bennem. Egyrészt szomorú voltam hogy véget ér, mert megkedveltem a többi önkéntest és jól esett egy kis környezetváltozás, másrészt izgatott voltam, és vártam hogy ismét a Folkhögskolában legyünk, mert kezdtek hiányozni az ottani társak.

Az utolsó nap beszámoltunk egymásnak a múzeumban szerzett élményeinkről, és reflektálhattunk a városban szerzett élményekre is. Lehetőségünk volt elbúcsúzni egymástól, és lekerekíteni az együtt töltött pár napot. Emlékül mindenki kapott egy ESC-s esőkabátot és pólót, ami hasznos ajándéknak bizonyult.

Este közösen megnéztük a naplementét ami gyönyörű volt, utána pedig megvacsoráztunk. Jól esett kimozdulni kicsit, észre sem vettem mennyire hiányzott már a városi élet. Gyalog tértünk vissza a szállásunkra, amit nem bántunk, mert a város valóban gyönyörű volt.



Az On-arrival traininget követően lehetőségünk volt részt venni egy találkozón fogadó szervezetünkkel, a PeaceWorks Swedennel. Ebben az évben négyen végzünk önkéntes munkát az országban rajtuk keresztül, így a pénteki napot mind együtt töltöttük. 

Megismerkedhettünk a szervezet munkájával és a korábbi ESC önkéntesekkel kapcsolatos tapasztalataikkal. Sok fontos információra, érdekességre hívták fel a figyelmünket Svédországgal és az önkéntességgel kapcsolatban, valamint lehetőség volt megvitatni a kérdéses pontokat is. Sok ötletet, inspirációt nyújtottak a saját projektek megvalósításához is, amelynek köszönhetően nekünk is sikerült ihletet merítenünk. Tetszett az, hogy mivel kevesen voltunk, ezért volt lehetőség rá, hogy a találkozó személyes hangvételű legyen. Nagyon tetszett a PeaceWorks irodája is, mert nagyon modern és barátságos volt. Ezután a nap után már sokkal magabiztosabbnak éreztem magam azzal kapcsolatban, hogy hogyan is képzeljem el ezt az évet, és hogy mennyi mindent ki lehet hozni belőle.

Miután végeztünk, kezdetét vette a pihenés. Úgy éreztem a sok élmény után szükségem van egy kis egyedüllétre, így sétálni indultam Stockholmban, felkeresve a kedvenc helyeimet, amelyekhez kedves emlékek kötnek. Ellátogattam a Fotografiska múzeumba, ami mindig remek feltöltődést jelent számomra. A múzeum előtt kicsit megpihentem egy padon, és bámultam a hullámokat. Jó volt egy kicsit elgondolkozni a sok élményről, benyomásról, és hogy hová is tart jelenleg az élet. De nem töltöttem az egész estét filozofálással, a többiek -akik a tréning után szintén Stockholmban maradtak a hétvégére- már vártak. Megvacsoráztunk, utána pedig úgy döntöttünk belevetjük magunkat a Stockholmi éjszakába. Nagyon jól éreztem magam, jót buliztunk a többi önkéntessel. Régen nem táncoltam már, és sajnos Mullsjöben sincs sok lehetőségem, úgyhogy nagyra értékeltem az alkalmat.

Másnap a két német önkéntessel töltöttem a nap nagy részét, akik szintén a PeaceWorks-höz tartoznak. Ráérősen megreggeliztünk egy hangulatos pékségben, majd a rossz időre való tekintettel meglátogattuk a Historiska múzeumot, ami nagyon érdekes volt. A hétvége hátralevő részét egy svéd barátomnál töltöttem, aki Stockholm közelében lakik. Jó volt újra látni, és jól esett kicsit kiszakadni az "önkéntes üzemmódból" és a kolis életformából. A hétvége után feltöltődve értem vissza Mullsjöbe.

Puss och kram,
Zita

On-arrival II. rész

Úgy döntöttem a szerdáról külön írok mert amúgy túl hosszú lett volna az előző bejegyzés, talán így átláthatóbb picit. A napunk szintén 9-kor kezdődött, így ránézve az „órarendünkre”, interkulturális kommunikációval, hát ez annyira érdekes volt, hogy magamtól nem is emlékszem rá, de azt hiszem ez volt az, amikor olyan dolgokat kellett gyűjtenünk, amiket furcsának találtunk az eddigi svédországi tartózkodásunk során, vagy legalábbis az otthonitól eltérőnek. A busz előtti sorban állást elég sokan említették, úgy látszik nem csak Magyarországon kell megküzdeni azért, hogy az ember feljusson a közlekedési eszközökre.

A szokásos fika után ismét az igazgatónő tartott prezentációt főként a munkatörvényről, de igazából ismét eléggé átfogó volt és beszélt a kórházi ellátásról, iskolarendszerről, meg még csomó mindenről, szóval ez egy elég hasznos kis előadás volt.

Délután végre lehetőségünk volt, hogy kicsit bejárjuk a várost, mégpedig két feladat kíséretében. Először is három csapatra kellett oszlanunk és mindhárom csapat egy-egy múzeumot látogatott meg. A feladatunk az volt, hogy a múzeumok segítségével próbáljuk megérteni a mai Svédországot, milyen dolgok befolyásoltak, miért olyan amilyen. A három múzeum, amelyek közül választhattunk, a Historiska museet, az Armémuseum és a Medeltidsmuseet. Amikor megláttam a választási lehetőségeket az első gondolatom az volt, hogy semmikép sem akarok a katonai múzeumba menni, az teljesen hidegen hagy. Szerencsére mi magunk dönthettük el, hogy ki melyikbe megy szóval én gyorsan felírtam magam a Historiska museet listájára, és úgy vettem észre, hogy az Armémuseum a többiek körében sem volt túl népszerű, főként azok mentek oda, akik a másik két csapatba nem fértek be. Hát na, ezért kell gyorsnak lenni.

Amúgy egyáltalán nem bántam meg a döntést, a Historiska még jobb is volt, mint amire számítottam, összességében nagyon tetszett, főleg, hogy volt elég sok interaktív rész is, na meg, hogy végre láttam tök sok dolgot, amiről szó volt korábban az egyetemi tanulmányaim során. Szent Birgittáról is volt egy rész, ezt muszáj volt megörökítenem, mivel róla aztán tényleg elég sokat hallottunk.

A kedvencem természetesen a boszorkányos rész volt, ahol néhány kérdés megválaszolása után mi magunk is megbizonyosodhattunk arról, hogy boszorkányok vagyunk-e vagy sem. Meglepő módon azt a választ kaptam, hogy igen, szóval jobb, ha mindenki óvakodik tőlem, hehe.

A második feladat, amit a városban kellett (volna) elvégeznünk az az úgynevezett exposure volt, aminek az volt a lényege, hogy egy órán keresztül figyeljünk meg embereket és alkossunk kis történetet az életükről, mindennapjaikról, meg arról, hogy milyen emberek lehetnek. Mivel ez volt az első igazi délutánunk Stockholmban és az idő is elég jó volt, ezért mondanom sem kell, hogy senki sem vette komolyan a feladatot és inkább úgy döntöttünk, hogy turistáskodunk kicsit, ki tudja mikor járunk legközelebb Stockholmban.

Este 7-re mindenképp szerettünk volna visszaérni a folkhögskolába, ugyanis a tanárok, már hétfőn beharangozták, hogy az iskola zene tagozatos diákjai koncertet tartanak és biztos nagyon jó lesz, ha tudunk menjünk. Hát nem volt rossz, tényleg nagyon sok jó hangú, tehetséges fellépő volt, de nekem személy szerint a dalválasztások annyira nem jöttek át és elég sok volt az unalmas rész, de volt olyan is aki kifejezetten tetszett. Azt sajnáltam, hogy az egyetlen dalt, amit tényleg szeretek azt pont annyira rosszul énekelték, hogy számomra hallgathatatlan volt, de lehet csak azért, mert nehéz elvonatkoztatnom az eredetitől. De egyébként meg a taps jár mindenkinek, már csak azért is, mert ki mernek állni ennyi ember elé, plusz a legtöbben az ének mellett még 2-3 hangszeren is játszottak, az azért elég menő.

Puss och kram,

Aurél

On-arrival tréning I. rész

Az ESC önkéntesek többféle tréningen is részt vesznek projektjük alatt. Még júliusban lezajlott a kiutazás előtti tréningünk, ezen kívül pedig létezik még az on-arrival és a midterm tréning. Előbbi azok számára kötelező, akik 2 hónapot vagy annál többet töltenek önkéntesként, utóbbi pedig azoknak, akik 6 hónapnál hosszabb ideig önkénteskednek. Mivel mi egy egész tanévet itt töltünk Svédországban, ezért mindkettőn részt veszünk. A midterm majd valamikor január-február környékén lesz, az on-arrival viszont a múlthéten lezajlott, úgyhogy a következőkben erről szeretnénk beszámolni.

Szerintem mindketten izgatottan vártuk a tréninget, egyrészt azért, mert végre megismerhetünk más önkénteseket, akik szintén a közelmúltban érkeztek Svédországba, másrészt meg végre kimozdulhattunk kicsit, 5 napot tölthettünk Stockholmban. Én korábban még amúgy sem jártam ott, úgyhogy tök jó, hogy végre kipipálhatom a harmadik skandináv fővárost is a képzeletbeli listámon.

Hétfő délre várták az önkénteseket az egyik stockholmi népfőiskolára, és mivel mi több mint 4 órára vagyunk a fővárostól, ezért igen korán el kellett indulnunk, hogy időben odaérjünk (eléggé megviselt az 5 órai kelés). Nyilván mikor terveztük az utazást az első alternatíva a vonat volt, de azután, hogy megláttuk milyen horror áron vannak a vonatjegyek elvetettük az ötletet. Plusz szerintem az még bonyolultabb lett volna az átszállások miatt, ezért maradt a busz. Így viszont minden simán ment és a szervezők is örülhetnek, hogy nem az ötször drágább vonatjegyet kell állniuk.

Szerencsére részletes leírást kaptunk arról, hogy hogyan juthatunk el a helyszínre, de a tunnelbana megtalálása és az eligazodás, hogy melyik irány melyik, kicsit kifogott rajtunk, úgyhogy egy kis stílusos késéssel érkeztünk, de mint kiderült egyáltalán nem gond, ugyanis csomóan később érkeztek.

A hétfő leginkább az ismerkedésről szólt, ebéd után különböző feladatok vártak ránk, hogy kicsit összehozzák a csapatot. Számomra igencsak meglepő volt a létszám, ugyanis összesen 26 voltunk, nem tudom én kevesebbre számítottam, de tekintve, hogy Svédország azért mekkora, nyilván elég sok önkéntest tudnak fogadni. Bár elvileg tényleg elég nagy volt ez a csoport, ugyanis múlt héten is volt egy tréning, azon viszont csak 11-en vettek részt. Az összetételt tekintve nagyon sok volt a német és francia önkéntes, de rajtuk kívül volt még egy-egy lengyel, osztrák, török is, két belga, meg ugye mi ketten magyarok. Az is eléggé meglepő volt számomra, hogy vannak egészen nagy projektek is, sok önkéntessel ja és hogy azért a 18-19 éves, „most végeztem el a középiskolát” korosztály is képviseltette magát. Szerintem tök jó, hogy ilyen fiatalon bevállalják, én visszagondolva 19 évesen nem hiszem, hogy készen álltam volna erre.

A legtöbb ismerkedős tevékenység a szabadban zajlott, voltak nagyon vicces feladatok, tetszett, hogy próbáltak rávenni kissé másfajta gondolkodásra és a szabályokat eléggé szabadon értelmeztük. Az egyik nagyon vicces az volt, amikor két csapatra osztottak minket és bekötött szemmel kellett egy nagy területen mindkét csapatnak megtalálnia egy-egy kötelet, majd abból formázni egy négyzetet. Az én csapatom körülbelül 20 perc alatt megoldotta ezt, a másik csapat viszont nagyon sokáig kereste a kötelet, és szerintem nem is sikerült kivitelezniük a feladatot.

Vacsora után volt egy rövid kis előadás a kultúráról meg Svédországról az iskola igazgatónőjével, akit mindenki nagyon megkedvelt már a legelején, összeszedett volt, tudta pontosan mit akar nekünk átadni. Ezután elindultunk végre a szállásunkra, ami egy tök jó hotelben volt. Engem az utazás meg az ötórai kelés eléggé lefárasztott szóval alig vártam, hogy ágyba bújjak.

Másnap reggeli után (szeretném megemlíteni a waffelt amit a hotelben ettünk, isteni volt) svédórával folytattuk. Mivel a csapat 90%-a egyáltalán nem, vagy csak nagyon keveset tud svédül, ezért a „nyelvóra” elég basic volt, de legalább köszönni, meg bemutatkozni mindenki megtanult. Ezután ismét kimentünk és mindenkinek keresnie kellett egy dolgot a természetben, ami őt reprezentálja, majd erről kellett kis csoportokban beszélgetni. Én egy lehullott almát vettem fel a földről, de amúgy olyan sok választási lehetőség nem volt és csomóan gallyakat meg leveleket szedtek fel. Nem tudom, ennek a feladatnak nem sok értelmét láttam, de végül is jót beszélgettünk arról, hogy mit miért szedtünk össze, vagy, hogy egyesek miért nem gyűjtöttek be semmit. Később egy idővonalat készítettünk, amin elhelyeztük a dolgokat, amiket meg szeretnénk csinálni/el szeretnénk érni az önkéntességünk alatt, majd ezekről beszélgettünk kisebb csoportokban. Én személy szerint jobban örültem volna annak, ha kapunk valamiféle visszajelzést, vagy tippeket vagy bármit, ezzel kapcsolatban és kicsit soknak éreztem az ilyen kiscsoportos beszélgetéseket, bár bennem alapvetően vannak ellenérzések az ilyen páros/kiscsoportos feladatokkal kapcsolatban.

Ezután a national agencyvel volt egy skype beszélgetésünk, ami elég érdekesre sikeredett, technikai problémák is voltak az elején, plusz elég fura úgy „beszélgetni”, hogy az egyik oldalon 26-an ülnek 5 méter távolságra a laptoptól és ha kérdeznek valamit akkor valaki elkezdi bekiabálni, amit mondani szeretne. De legalább kicsit megismertük a munkájukat, voltak közöttünk olyanok, akik amúgy nem is hallottak a national agencyről korábban, én például csak azt tudtam, hogy ők hagyják jóvá a projekteket, ugyanis az ő engedélyükre vártunk májusban vagy 3 hetet. Ja, és végre kiderült, hogy miért is nem működik az Online Language Supportom: hát azért mert svédből az A2-es szint a legmagasabb és én azt kb. egy hét alatt végig csináltam. Mindegy, ha lenne folytatás szerintem akkor sem annak köszönhetően tanulnám meg a nyelvet.

Vacsora előtt még szó volt a Youthpassről is amiről mi már elég sokat hallottunk, de néhány embernek a létezése is újdonság volt, na most legalább képbe kerültek kicsit.

Vacsora után úgy döntöttünk, hogy bemegyünk a városba és szétnézünk kicsit. A sétánk után egy bárban kötöttünk ki, kaptunk kedvezményt a sörre, plusz ingyen nasit, szóval elnyerte a tetszésünket a hely. És az sem zavart minket, hogy rajtunk kívül senki nem táncol, mi toltuk rendesen!

A többi napról majd a későbbiekben várható beszámoló, addig is puss och kram,

Aurél

A harmadik hét

Harmadik hetünk főleg a tanulás és az otthont jelentő koliszoba csinosításával telt.

Egyre jobban kezdünk belerázódni a svéd nyelvbe, azonban ez azzal is jár, hogy egyre több a tanulnivaló. Az iskolától szuper könyveket és rengeteg házi feladatot kapunk, úgyhogy esténként sokat gyakorlunk a közösségi helységben. (Főleg Aurél és a japán cserediák, akivel időközben barátságot kötöttünk.) Én ezen a héten a kolis lányokhoz kerültem közelebb, tőlük főleg a slang kifejezéseket sikerült elsajátítani az esti, kötetlen hangvételű nyelvoktatás során. 😁

A többi órára egyenlőre angolul írjuk a beadandóinkat, de már nagyon várom hogy menjen svédül is. Várom már az októberi osztálykirándulást is, idén Németországba fogunk utazni. 

Szerdán volt a folkhögskola nap, így csak délelőtt voltak óráink, délután pedig a folkhögskola megalakulását ünnepeltük. Különlegesen jól sikerült a program, amit természetesen uzsonnázással kezdtünk. 😄 Meghallgattunk egy előadást az iskola alapításáról, utána pedig csapatversenyen vettünk részt a tornateremben, ami nagyon szórakoztató volt. Vacsorára a konyha vegetáriánus büfével készült, ami csodálatosan finom volt. 😍 (Mivel nem szívesen eszem húst, különösen értékeltem a gesztust.) A tanárok feldíszítették az ebédlőt, gyertyát gyújtottak, és az egyikük élő zenét is biztosított a zongorán, így teljes volt az ünnepi hangulat. A csapatversenyt sajnos nem mi nyertük, de a sok szép élmény mindenért kárpótolt. 😊

A héten ünnepeltük a költészet napját is, mely alkalomból két költő is meglátogatta a folkhögskolát, és interaktív előadást tartottak a modern haiku költészetről. 

A hét vége felé egyre erősebbé vált bennem az érzés, hogy szeretném valamivel otthonosabbá tenni a szobámat, így péntek délután két iskolatársammal felkerekedtünk és ellátogattunk a jönköpingi IKEA-ba. A session-t természetesen uzsonnával kellett kezdeni amint odaértünk, de nekem soha sincs ellenemre egy kis kávé és péksütemény.😄 Sikerült beszerezni néhány apróságot (poster, díszpárnahuzat, pokróc) amitől kicsit jobban magaménak érzem a szobám. Eléggé elégedettnek érzem magam az eredménnyel, bár lehet a szarvas kissé túlzás... 😅 Nekem minden esetre nagyon tetszik így. 😊 

A hét vége főleg otthoni időtöltésekkel telt, takarítottunk, mostunk, bevásároltunk... Eléggé lehűlt az idő, majdnem mindenki betegeskedik a folkhögskolában. Reméljük hamar sikerül adaptálódnunk a zord körülményekhez...😅

Puss och kram,

Zita

Első látogatásunk Jönköpingben

Így pár hét elteltével úgy éreztük ideje kimozdulnunk szeretett városkánkból ezért szombaton meglátogattuk a környék nagyvárosát, Jönköpinget, néhány diák társaságában. Ez egyébként Svédország 9. legnagyobb városa a kb. 90 ezer lakosával. Izgatottan vártuk a kis kirándulást, ugyanis már mindenki már sokat mesélt a helyről, a diákok közül többen is ott élnek és ingáznak a város, illetve Mullsjö között. (Az egyik volt kollégám szerint azonban az egyetlen említésre méltó dolog az volt Jönköpinggel kapcsolatban, hogy itt gyártják a wc papírt, szóval én aztán különösen kíváncsi voltam!) Busszal/vonattal kb. 40 perc odajutni, szóval egyáltalán nem vészes, bár hétvégén nincs nagy választék a járatok között.

 Kicsit aggódtunk az időjárást illetően, de fellélegezhettünk, mivel érkezéskor verőfényes napsütés várt minket. Mivel a városban épp most van egy Södra Vätterbygdens konstrunda nevezetű kiállítássorozat, ezért a városnézést összekötöttük a kiállítások meglátogatásával. Összesen 120 művész alkotásainak megtekintésére van lehetőség a város különböző pontjain, a kiállítók között pedig vannak, akik egykor a folkhögskola diákjai voltak.

Szinte minden helyszínen szóba elegyedtünk a látogatókat fogadókkal, (ők legtöbbször maguk a művészek voltak), az egyik helyszínen pedig épp a művész feleségével beszélgettünk, akiről kiderült, hogy szintén magyar, azonban 7 éves kora óta Svédországban él, de még így is jól beszéli a nyelvet, pedig a szüleivel is főként svédül kommunikált.

Engem megfogott a város hangulata, annak ellenére, hogy nem sikerült az egészet bejárnunk, de hát valamit hagyni kell a következő alkalmakra is. Az abszolút kedvencem a Jönköpings läns museum volt, ott is a John Bauer részleg. John Bauer jönköpingi születésű illusztrátor volt főként svéd nép- és tündérmesékhez készített illusztrációkat. A múzeumban természetesen mindenféle dolgot meg lehetett vásárolni az ő illusztrációival, azonban a legjobb az, hogy mi magunk is részesei lehetünk ennek a világnak, a múzeumban lévő elvarázsolt erdőnek köszönhetően. Még jelmezt és kiegészítőket is választhattunk, hogy tényleg teljes legyen az élmény! Én tényleg újra gyerekként éreztem magam és ha lehetne beköltöznék abba az elvarázsolt erdőbe.

Az estét némi iszogatással töltöttük, de mivel reggel 10-től úton voltunk, este 8 körül úgy döntöttünk, vége a bulinak, ideje hazaindulni. De ahogy már említettem, szerintem még jópár alkalommal meg fogjuk látogatni Jönköpinget.

Puss och kram,

Aurél

A második hetünk

A második hétnek már sokkal magabiztosabban vágtunk neki. Már nem zavart hogy nem beszélek tökéletesen svédül, szívesen és jókedvvel kommunikáltam, és nem féltem többször visszakérdezni, ha nem értettem valamit. Beletanultunk a feladatainkba is, így már sokkal gyorsabban végeztünk velük. 

Kialakult a mindennapi ritmusunk is. Reggel 8-kor kezdjük a napot közös reggelivel és jó adag kávéval, ami a korai időpont ellenére általában jó hangulatban telik. Ezután a reggel 8.40-es órakezdés előtt Auréllal ránézünk a kávézóra, és előkészítjük a terepet a délelőtti fikához, mely a svéd nyelvben tízóraizást jelent. Délelőttönként international class-on veszünk részt, ami nagyon érdekes és tanulságos élmény. Mostanában főleg a Brexittel foglalkozunk. A tízórai mindig jó móka, alkalmunk van kávézni, beszélgetni, megvitatni a napi terveinket egymással. Ezután Auréllal gyorsan összetakarítunk, majd visszatérünk az aznapi óránkra. Az ebéd minden nap délben van, egyik nap Aurél, a másik nap én segítek a konyhán (ételkuponokat gyűjtünk az érkezőktől.) Ebéd után általában ellenőrizzük a kávézó állapotát, ahol egész nap korlátlanul lehet teát és kávét fogyasztani. (Mosogatás, takarítás.) Ebéd után is vannak óráink és közös elfoglaltságaink. Ekkor járunk svédre, röplabdára, pszichológiára, festeni, edzésre. Ha van egy kis szabadidőnk általában házit írunk, amiben új barátaink sokat szoktak segíteni, főleg nyelvi téren. Vacsorát délután ötkor kapunk, utána már csak saját szórakoztatásunkra szervezünk programokat magunknak. Ezen a héten filmet vetítettünk, amire egész sokan eljöttek. 😊

Különösen élveztem a héten a röplabda edzést, amit a Kirk szakirányú tanulók szerveznek. (Ők hittant és sportot tanulnak.) Mindig jó élmény velük játszani, mert nagyon barátságosak és jókedvűek. Ezen a héten pedig már sikerült 9 kilométert futnom. 

Egyre jobban kezdenek elmélyülni a menzán szövődő barátságaink is, és a hétvégére már komoly terveket szőttünk egy jönköpingi kirándulás formájában. 

Puss och kram, 

Zita

Az első hét

Első hetem a folkhögskolában nagyon eseménydúsan zajlott. Hirtelen nagyon sok információt kellett befogadnom és feldolgoznom, és amennyire örültem a folyamatos svéd anyanyelvi közegnek, annyi fejtörést okozott hogy mindent sikerüljön megértenem. Sokszor Aurél segítségére szorultam, aki norvég tudása miatt könnyebben eligazodott. Szerencsére az iskola tanárai és diákjai nagyon segítőkésznek bizonyultak, így sikerült zöld ágra vergődni egymással. Ez a barátkozást is megkönnyítette, sokan szívesen segítettek a gyakorlásban, és eligazodásban. 😊

Megismerkedhettünk az iskola életével és napirendjével, valamint feladatainkkal is. Fő elfoglaltságunk a kávézó és a fair trade shop rendben tartása, amely főleg délelőttönként és késődélután ad elfoglaltságot számunkra. Emellett lehetőségünk van -már az első héttől- több tanórán is részt venni. Járunk az international classra, ahol főként gazdasági és politikai aktualitásokkal foglalkozunk, festészetre, pszichológiára, svéd mint idegen nyelvre, ezen kívül külön svéd óránk is van. Szabad időnkben részt veszünk az iskolai sportfoglalkozásokon is. (Heti egy röplabda és két köredzés.) 

Biztos pontot jelentett a mindennapokban a menza, ahol mindig nagyon kedvesen fogadtak, és a finom ételek mellett mindig volt alkalmam összefutni az új barátaimmal és beszélgetni egy kicsit a mindennapi teendők, tanórák között.

Megismerkedhettünk mentorainkkal is, akik szintén nagyon kedvesek. Az első héten kicsit megijedtem a sok újdonságtól, eleinte átláthatatlannak tűnt a sok új információ. Sokat segített hogy esténként tudtam beszélgetni az otthoni barátaimmal, a hét végére kezdtem megnyugodni, és megbarátkozni új otthonommal. 

Nagyon megtetszettek az erdei utak, ahol remek futóútvonalakat találtam. Célom, hogy le tudjam futni a 10 kilométeres turistaútvonalat, egyenlőre 6 sikerült egyszerre. Az itteni környezet nagyon kedvez az egészséges életmódnak, és inspiráló hatással van rám.

Ahogy ismerősebbé vált a környezet, én is magabiztosabbá váltam, és jó érzés volt megtapasztalni milyen kedves és befogadó a közösség. Az órákon kívül is egyre több időt töltöttünk együtt, szombaton pedig már közös programot is szerveztünk. 😊 

Puss och kram,

Zita

Készülődés és érkezés Mullsjöbe

Már régóta érdekel a svéd kultúra, és eddigi látogatásaim során igen közel került a szívemhez Svédország. Az elmúlt évben nyelvtanfolyamra is beiratkoztam a Skandináv Házba, ahol nagyon élveztem az órákat. Az ő facedbook oldalukon láttam meg a Peace Works Sweden, valamint az ESC Erasmus+ által szervezett önkéntes programot a mullsjöi folkhögskolába. 

A jelentkezés és a kiválasztás folyamata gördülékenyen ment, és június közepére már tudtam, hogy augusztustól részt vehetek a projektben. Az adminisztratív teendők oroszlán részét a küldő szervezetem, a Fiatalok a Vidékért Egyesület intézte, valamint sokat segítettek a felkészülésben is. 

Kiérkezésünk előtt volt alkalmam megismerkedni a másik önkéntessel, Auréllal is. Nagy bátorságot adott a tudat, hogy nem leszek egyedül, és már az elejétől lesz egy barátságos arc, akire számíthatok az új közegben.

Tanulságos élmény volt összepakolni az utazásra, komoly mérlegelést igényelt a hely szűke, és sajnos fájdalmas áldozatokat kellett hozni. Azonban később meglepődve tapasztaltam, milyen kevés tárgyi dolog elég a boldogsághoz. 

Az utazás előtti napokban már a tetőfokára hágott az izgalom, nehéz volt minden találkozóra, otthoni élményre időt szakítani, de örülök, hogy minél több embertől sikerült személyesen elbúcsúznom. Nagyon felértékelődött az otthoni fészek melege, nehéz érzés volt belegondolni, hogy most egy darabig csak virtuálisan fogom tudni megtapasztalni. Ugyanakkor nagyon izgatott voltam, és már alig vártam, hogy útnak indulhassak Svédország felé, ahol pedig...

...minden simán ment! A göteborgi reptérről, ahol landoltam, három átszállással tudtam eljutni Mullsjöbe, ahol az állomáson várt rám az iskola egyik tanára. Nagyon izgultam a csatlakozások, a poggyászok miatt, azonban aggodalmam szerencsére alaptalannak bizonyult. Rögtön lenyűgözött a festői környezet, és a kolis lakótársaim barátságos üdvözlése. A kollégium nagyon szép, tiszta, rendezett, jól felszerelt, és modern. Mivel vasárnap este érkeztem és hétfő reggel már akcióba is lendültünk, korán lefeküdtem, és azonnal elnyomott az álom. 

Puss och kram, Zita